Vívódom, mi legyen a következő csütörtöki retro jegyzet témája. Egyszerre ugrott be több olyan ihlet , hogy magam sem tudok választani.
Legutóbb az Észak csütörtöki jegyzete – A szárazfa vírtúózai -hol voltak Miskolcon a cigányzenészek. Mindezt Márkus Gyuri barátom tette hitelessé aki a vendéglátóiparban dolgozott mígnem Kanadába telepedett le. Ő jól ismerte valamennyi muzsikust.
Mindenkinek köszönöm az ezzel kapcsolatos maileket, leveleket, telefonokat, hozzászólásokat. Igen, tudom több jó romazenekar húzta a talpalávalót azokban a békebeli esztendőkben. Kimaradt a Gányi úr is aki ott lakott a Pece partján a Kazinczy utcában. Mivel ebből is lesz egy gyűjteményes könyv akinek vannak emlékei ezzel kapcsolatban küldje, szívesen köszönettel fogadom. Akik kimaradtak akár fotóval is beszállhatnak a könyvbe.
Édes élet – ugye emlékszünk , hogy az egyik vasgyári utcában mindig is olyan émelygős csokis illat terjengett. Ott ahol a szerencsi gyár miskolci egysége volt. Ott dolgozott két barátom Tóth Gyula grafikus művész és Szerényi Laci, Piros. Így aztán könnyű feleleveníteni, hogy készültek a csoki nyuszik, mikulások.
Vagy jöjjön Kuksi fia Velencei Tomi, aki elmondja – meghívta őt, de miért is az akkori amerikai külügyminiszter, C. Vance, hozzá haza együtt a Szent Koronát. Ám Ő mégis lemaradt erről az utazásról. Mi lett Kuksi motorjaival és a sokat emlegetett találmányával? A Brummi miért hallgatott el a gyász pillanatában, amikor az összes motoros egyszerre csavarta a gázkart a maximumra.
És még itt van a pingyomi katonai laktanya ahová senki nem teheti be a lábát. Nekem talán sikerül.
Jó napot mindenkinek.Köszönöm az érdeklődést – annak a félszáz ismeretlen látogatónak akit a kíváncsiság erre az oldalra vezérelt. Nekik az érdeme, hogy a hirdetők is élénken kíváncsiskodnak. Az árak egyelőre nincsenek – grátisz fogadom. Egyszemélyes a show – kiadásom nincs rá – a rendszergazda se kér semmit – engem meg hajt a grafománia. üdvszi
Tokaj
