Jaj, nekem. A sörfesztiválra tervezett alkoholfogyasztási felmentési engedélyemet komolyan vették. Volt aki szőrnyűlködőtt. Pardon.
Jut eszembe erről, hogy egy kedves kollégám – utasa voltam – egymás után lépte át a felfestett záróvonalat a közúton. Ijedtemben, tapintatosan megjegyeztem – jé Neked is adtak záróvonal átlépési engedélyt ! Mit, kérdezett vissza. Záróvonal átlépésére jogosító egyedi személyre szóló jogosítványt. Történt ez akkoriban, amikor Túrós tábornok barátom sec-perc adott kék lámpára engedélyt a miskolci tévéseknek.
A kedves kollégának – ugrattam elmagyaráztam – írásba kérje, címezze a Főkapitánynak. Nem kell rá okmány bélyeg, ha feladta , érdemes előtte feltárcsáznia a főnökőt, nehogy a kérelem elvesszen a bűrokrácia útvesztőjében.
Még haza se értünk – a kolléga már fogalmazta is a levelet magában. Másnap bevitte és személyesen adta át a főkapitány úrnak. Aki vette a lapot, s amikor rám hivatkozott – nem gondoltam , hogy ennyire okos – meg is kapta az engedélyt. Visszavonásig. Túrós Bandinak volt humorérzéke.
Fel is hívott -megkérdezte – mikor szeretném megújítani az én engedélyemet.
Na uraim -ezek után miért ne lehetne egy ilyen alkalmi sörfeszt zéró tolerancia felmentési dokumentumot adni – pénzért mint a búcsúcédulát. Plusz bevétel, s csak a Népkert körüli 10 métere sugarú körbe érvényes kikötéssel. S fontos, okos embereknek, frissen készült fotóval.
