Elgurult a gyógyszerem – sírnak a trafikosok -lopják a dohánylaput -van e még Pénzügyőr cigaretta?

Nem tagadom hatással volt rám a trafikmutyis kampány. Kezdem elhinni, sok volt itt az átgondolatlan kapkodás, a gyors döntéseknek ez a vége.

Sosem bagóztam, bár megtehettem volna, hiszen mamám is cigarettázott. Meg is engedte de az első slukk után fuldokolva eldöntöttem ez nem hiányzik majd az életemből. Tehát nem füstöltem az iskolai vécékben és nem csábultam el a díszes csomagolású paklik láttán. Talán egyszer vettem egy csomag Fecskét – a füstszűrőset , kitettem az íróasztalomra, az öreg Erika írógép mellé, úgy ahogyan a nagy öregek csinálták. Azt hittem, hogy így nekem is jobban megy az írás. Rá viszont nem gyújtottam. Lehet, hogy így szúrtam el.

Mostanában néhány új nemzeti dohányboltba bementem  körülnézni. Bevitt a kíváncsiság. Ha hiszik ha nem az a zárt világ, hogy nem látsz be oda, csábító . Az olyan hely ahonnan a gyerekeket is kitiltják misztikusan rejtélyesnek tetsző. Ami nyomban feltűnt, hogy ezekben a boltokban nincsen dohányszag. Hiányzik az ilyen helyeken megszokott kellemes pipába való illata. Jól zárnak a dobozok. Nem úgy mint Katika néni valamikori Kazinczy utcai kis trafikjában ahol még a szenes vaskályha bűzét is elnyomta a dohányszag.

S most mit hallok. Sírnak a trafikosok. Beleölték a sok pénzt az üzletbe és mégse megy úgy mint ahogyan az irigyek mondogatták. Nem jönnek a számok. Kevesebbet szívunk. Zene a fülemnek – mint antidohányos még a feleségemet is úgy választottam – le kellett mondania a cigarettáról.  Vagy a bagó vagy én – nagyképűsködtem.

A hozzáértők szerint a nagy szigorúság következményeként a határszéleken fellendült a csempészet. Mindenütt olcsóbb a füstőlnivaló, feketéznek , csencselnek vele. Már egyre komolyabb a költségvetési hiány ebben az ágazatban . Lopják a dohányleveleket és a szabolcsi romák akik idáig ezt termesztették panaszkodnak, hogy lanyhul a felvásárlási kedv. Nem éri meg termeszteni. A lapukat kiviszik Szlovákiába ahol még liberálisabbak a fináncok és ott gyártatják a csikknek valót. A lényeg, hogy mindenki panaszkodik, az új traffikosok, a bagósok akiknek körülményesebb a beszerzés és a büdzsé se minuszokba tervezett a törvény megalkotásakor. Lám csak én örülök, kevesebbet szívok mások füstjéből.

Egyébként úgy jó négy évtizede az átkosban ismertem egy pénzügyőr hölgyet, aki még a Felvinczi parancsnok vezette hivatalban szorgoskodott. Nála láttam azt a pénzügyőr cigarettát amit csak ők a testület tagjai kaphattak. A zárjegyes világ még nem létezett – a fináncok meg ne sértődjenek ezen – egyszerű csomagolásban jutottak hozzá a Marlbooros minőséghez. Korlátlanul. Aligha hiszem, hogy meg volna még ez a kiváltságuk.  Már csak azért se mert amikor bevetésen vannak és valamelyikük véletlenül egy ilyen paklit tenne ki az asztalra már is lebuknának.

Tényleg – jut eszembe – mit csinálnak azzal a sok sok ezer lefoglalt dohánytermékkel?

Na ennek utánajárok – remélem nem semmisítik meg . És nem adják oda a rászorultaknak vagy mégis?

szantograf.hu