Elgurult a gyógyszerem – fő az egészség – mamám pulzusa vacakolt – elszórakoztatta a nővérkéket

Nem győzőm hangoztatni, legnagyobb kincsünk az egészség. Magam is hajlamos vagyok erről megfeledkezni. Ám most, hogy a 94 esztendejében járó mamámat is elkapta a mindenkire váró gépszíj ismét szem közelből tesztelhetem a magyar egészségügyet. A miskolci Semmelweis Kórházban

Úgy kezdődött, hogy egy kicsit zavartabbnak tűnt és nagyon fájlalta a tarkóját. Példás vérnyomása megemelkedett – 170-re. Kedves doktornő, szolgálatkész mentős fiúk, csupa barátságos emberek egy negyedórán belül édesanyám már a miskolci sürgősségi osztály kezelőjében fekszik. Nem először jártam ott és talán nem utoljára. Nagy a család úgy járunk oda, mint mások a korcsmába. Sűrűn. Szerencsénkre nem voltak sokan így hamar lezavarták a rutin vizsgálatot, mint egy amerikai, nagyon picike kisváros vészhelyzet sorozatában.

A doktornő kérdez – én meg idegességemben addig válaszolgatok  mamám helyett – mígnem sikerült egymást kölcsönösen felhúznunk.  Nem zavar ki csak elmagyaráza – nekem, a bácsinak – hogy Ő arra kíváncsi, amit édesanyám mond. Aki szegény hall, de csak ha hangosabban szólnak hozzá. Mire aztán csak azt hajtogatja  – nem vagyok süket, ne tessék velem ordibálni.

Egy óra elteltével mamám már a coronaria megőrzőben fekszik. Alacsony a pulzusszáma – megpróbálják kiszedni belőle, hogy milyen gyógyszereket szed. Nincsenek könnyű helyzetben – mint Zója a hős partizán semmire nem akar emlékezni, a nővérke olyan türelmes, mint aki halakat tanít kerékpározni. Előveszi az összes pirulás dobozocskát, amit csak talál és sorra mutogatja neki.

Mama ez ismerős?  Igen láttam már – válaszolja elgondolkodva – olyan, mint a nyugtatós fiola.

S ezt tetszik szedni? – jön a következő beugrató kérdés.

Minek az nekem, nem szedek én semmit. Minden patikaszer méreg.

Gyűlik a halom gyógyszer, ám az eredmény kétséges.

Estefelé az intenzívet őrző nővérkék kimerülnek, Úgy várják a váltást, mint a messiást. Elszórakoztak. Elszórakoztatták a mamámat. Senki nem unatkozott. A mamám pulzusa beállt a normálisra, csak a fehérköpenyeseknek kellett valamit bekapniuk, hogy helyre billenjenek. Na de ezért fizetik őket. Olyan jól.

szantograf.hu