SzántóGráf

Prága – a tornyok városa -sör, sör, sör -sexmasina -ahol a Rapidot gyártják

Nincs kellemesebb, mint hirtelen felindulásból világgá menni. Amikor már a biológiai elemek merülőben érdemes kiszöknünk a mókuskerékből. Persze nem olyan hebehurgyán. Keressük azt, pontot, helyszínt ahol valamikor már sikerült egyszer úgy kikapcsolódni, hogy még az elektromos postánk és a mobilunk sem hiányzott.  Jómagam hétszáz kilométeres robogás után Prágában leltem meg ezt a varázslatos helyet. Reggel Miskolcon borotválkoztam kora délután meg már a cseh főváros Vaclavské Namesti – kedvünk szerint az óvárosi téren simogattam a friss borostát. Relaxáltam. Ott ahol ilyentájt olyan nagy nyüzsgés, hogy hatan nézik az éttermi asztalodat, hogy mikor szabadul fel a helyed. Ott ahol a világ minden nációja, de főleg az ázsiaiak nyakukban a fotó masinával kezükben a mini video kamerával minden szegletet megörökítenek.

Egy pohár barna Kozel, érthetőbben kecskés sör alapból dukál a knédlis gulyáshoz.  A második korsó szívet melengető békét-nyugalmat teremt annyira, hogy lekésem az óránként harangjátékot.  Már csak azt látom, hogy fehér ruhás mennyasszonyok százai keringőznek a macskaköves téren. A párok dzsekire-farmerra húzzák a kölcsönözhető jelmezt, hogy ebbe fotóztassák magukat. A földszinten egymást érik a zsúfolt vendéglők, a félezer esztendős épületek ablakaiból unottan leskelődnek.  Vajon örülnek ennek az ennek a nemzetközi sokadalomnak? Aligha mert amikor felcsendülnek, a trombitások vezényszóra reteszelik az ablakokat.

Prága nem az a város, amelyet három nap alatt lehet bejárni. Hetvenkét óra csak egy jóízű kóstolóra elegendő. Hogy minden percünket hasznosan tölthessük, estére kell halasztani a sörmámort. Itt felejtsük, el az autót a cseh fővárosban vagyunk. Keressünk egy olyan szállodát mind az Absolutum, amely egy külváros Metro és villamosmegálló tövében van. Majd vegyünk 310 koronáért három napos bérletet, amellyel feltérképezhetjük a félévszázados Tátra villamosokat s az olyan új Skoda gyártmányút, amelyek már Miskolcon is suhannak. Ez utóbbiak olyan kényelmesek és gyorsulékonyak, hogy induláskor jobb, ha ülünk.

Rövid az idő, tervezhetünk, de minek. Az a legjobb, ha hagyjuk magunkat sodortatni az élmények tengerében. Az óvárosban, amely villamossal, metróval is bárhonnan elérhető 15 perc alatt toronytól toronyig sétáljunk. S csak felfelé nézzünk – ne engedjünk a csábításnak. A porcelánokkal, kristályokkal és giccses szuvenirokkal tömött ajándékboltokat kerüljük. Inkább gyönyörködjünk a félezer évet épségben átvészelt csodálatos házaknak, palotáknak. A meseszerű cirádás ki- beugró tornyocskáknak, az ólomüveges ablakoknak. A bástyaszerű városkapuknak. Ha nem látnánk azt a rengeteg új luxusautót a járdamentén hihetnénk, hogy középkorba csöppentünk. Errefelé az éjszakai élet a kocsmázás virradatig tart. Egy ilyen görbe est után konflissal vagy hintóval illő hazakaptatni. A bakon egy hosszú hajú fekete hölgy pokrócba tekeredve biztatja a pacikat. A lovak patái szikrát hánynak a hepe-hupás macskaköveken. A lódobogás messzire visszhangzik a setét kis utcákban. Látjuk a híres prágai szellemeket, amelyek menetrendszerűen kísértenek a turisták kedvéért.

Milyen is az a sexmásin? Hány múzeum fér el száz méteren? Ha érdekli a következő részben ezt is megtudhatja.

Idegenben nagyon hasznos egy várostérkép ám a ma a GPS világában legjobb a megérzésekre hagyatkozni. Csak nem Prágában ahol tornyot, városkaput ne használjunk irányzékul. Ott ahol ilyenekből négyzetkilométerenként egy tucat található hamar felsülünk az idegenvezetéssel. Ám a legnagyobb rejtélyt a 24 –es villamos okozta. Az absolutum recepciósa precízen felírta az indulási helyet visszafelé jövet legnagyobb meglepetésünkre ugyanott szálltunk le ahol fel. Három napig lestük a titkot mégsem jöttünk rá, hogy hol trükközött a járat. Egyébként a másik nagy cseh csel, amelyen a legokosabb GPS is megbolondul az ottani házszámozás. Keverik a gázok számozását a helyrajzi adatokkal. Ez egy olyan szisztéma, amelyre az ott élő magyarok csak annyit mondanak – hosszú ugorjunk.

Az óvárosban nem biztos, hogy keresnünk kell a sexmuzemot. Abba ugyanis bármerről barangolunk úgy is belebotlunk. A kíváncsiság vágykeltője egy hatalmas piros bőr trónszék, amelyet az intézmény halljába tettek. A fáradtabbak ráülnek, majd mielőtt elnyúlnának már is felpattannak. Az alulról feltüremkedő valami mindenkit kiugraszt. Feje felett pedig már is kiíródik –sexörült frigid vagy hadd ne mondjam mi a trónfoglaló.

Majd ha lepengetjük, a csaknem háromezer forintos beugrót szembesülünk a valósággal. Űkszüleink sem voltak olyan prüdek, puritánok mind, ahogyan azt manapság emlegetik.a fotózással a filmezéssel egy időben terjed el a fekete fehér pornózás. S az sem lehet titok a nagykorúak előtt, hogy már középkorban az erényöv kiagyalóját sok egyéb kifinomult kényeztető herkentyű szerkentyű segítette őseink szexuális életét. A többi boltokba betelepült panoptikumok horrorra vagy nagy nézettségű filmekre szakosodtak. Ezek mellet-egymást érik a kétes kinézetű thai masszás szalonok. Igazából, ezek azok, amelyek feltűnően kilógnak a középkori hangulatot árasztó városrészből. Ám ha megélnek, csak lehet rá igény.

Másodnap reggel Prága budai oldalán végig Vltava mentén csörömpölt végig a villamos. Még a hid előtt fedeztem a város egyik legexponáltabb részén azt az elhagyatott gyártelepet amely a pesti józsefvárosra hajazott. Igy leltem rá a kinai bazárra, amely többszörösen kulturáltabb mind miénk.Külsőre lényegesen kisebb és gyérebb forgalmu ám a svindli itt sem ismeretlen. Minden standnak van vitrines előtere. Majd a kereskedő ha bizalmába fogad beinvitál a titkos raktárba ahol hegyekbe állnak a hamis márkáju táskák ruhaneműk. A padló pedig minden lépésre kong árulkodik a még titkosabb rekeszekről.

Ezekután egy hirtelen ötlettől vezérelve kerestünk egy olyan prágai kocsmát ahol a helyiek mulatják az időt. Ahová a turisták még véletlenül sem vetödnek el. Nem sokat kellett keringegnünk habukig ahol maga vaclav havel is járt néhányszor. Hogy mire isszák a sört ott magunk is meggyözödhettünk. A káposztaleves, a sürü fagyus gulyás tésztával burgonyával tálccaszámra fogyott. Az uokám rántott sajtos rendelésáre lefagyott a pincérnő. Annyira hogy kedveskedni próbált a szakács és igazi prágai sonkát göngyölt a sajt közé. Nem is sejtve, hogy milyen galibát traumát okoz ezzel egy ösztönös vegeterániusnak.

Ezt követően már nem maradt más hátra mind vakrepülés Mlada Boleslavba. Aki nem tudná ez a Skoda autógyár fellegvára. Mit láttunk ott ahová idegen be nem teheti a lábát. Erről a következő részben

Mlada boleslav Prágától  alig hatvan kilométer. A cél a Skoda Muzeum amely pechünkre  zárva. A kíváncsiságunk igy nem hogy csillapodott volna nőttön nőtt. Milyen lehet az a Tiszaujvárosra emlékeztető panelrengeteg amely mellett futószalagon gyártották a szocialista béketábor egyik legkeresettebb márkáját a 100 ast és a 105 ösöket és a sport Oktáviákat. A melyek hajdanán valóságos státusz szimbóliumnak számítottak. Csak  kapásból tiniként  még láttam ahogyan ezekből a sportos nyitott csodaautókból pattantak ki például Koncz Gábor, Töröcsik Mari, Bodrogi Gyula és harsányi Gábor

A szerencse itt sem hagyott el találtunk egy földit U. Z. barátunkat aki úgy is mondhatjuk tűzközelben a gyár vezetését erősíti. Neki köszönhetjük, hogy  kellő távolságból bele pillanthatunk abba az új üzemrészbe ahol ma már naponta több mint 1000 Skodát szerelnek össze. Német precizitással cseh mérnöki kreativitással ujult meg a mlada boleslavi gyár. A régi veterán üzemrészben már csak raktárak és szociális létesítmények találhatók. Mellettük mind egy szigorúan őrzött ablaktalan erődítményben székel az informatikai központ, a gyártósorok lelke.A panelházak tetejéről nemcsak a hatalmas dolgozói parkolókat látni hanem a külső raktárakat is ahol már egymást érik a nálunk még csak most feltűnő Skoda Rapidok. Ezek a Toledora emlékeztető kocsik a Fabia és az Oktávia közötti rangsorban hamar népszerűek lesznek. Ennek megállapításához nem kell jóstehetség. A Skoda valamennyi márkája mindenütt vezeti az eladási listákat.A Szuperb a gyár zászlóshajója már magasan vezet a luxuskategoriában is. Erre nagyon büszkék a csehek. Mégis munkaerőhiánnyal küszködik a gyár amely  minden viszonylatban a legjobban fizető cégek közé tartozik.

Míg ezeken filozofáltunk barátom bedobta a nagy ötletet. Ha van kedvük a magyar Skodásoknak szervezetten meglátogathatják a gyárat. Visszahozhatják az autóikat oda ahol megszülettek. Igény szerint megleshetik a szerelést a legapróbb részletekig. A sörös Skodatura résztvevői a prágai városnézésen túl speciális programok közül választhatnak. Míg ezt tervezgettük a magasból megpillantottam a próbapályát. Ahol percenként tűntek fel az új kocsik, hogy végigrobogjanak a minden nehézséggel tűzdelt tesztuton. Mert tüzött a szeptemberi nap, esős időben ugyanis teljesen zárt hangárban futják az első kilométereket.

Prágába visszafelé a pályán nyugtattam a kocsimat. Ha újra jövünk megnézheti azt is ahol a Szuperbét gyártják.  Mlda boleslavtól vagy három száz kilométere egy még jobban őrzött teljesen modern gyártósoron.

( Ha minden igaz most október végén ismét Csehországban leszek a Kozel sörgyárban.)

szantograf.hu

Exit mobile version