Buddha:

„Van, aki boldog ezen a világon, és boldog a túlvilágon is. Mindkét világban boldog, aki jót tesz. Örül először, és boldogan örvend másodszor is, amikor szembesül a jóval, amit tett.“

 

 

 

Miskolcon, a házunktól a harmadik utcában a görög menekültek barakkjai mellett élt egy cigánycsalád. A nagymama már öreg volt és azzal is megelégedett, ha megfőzte az ebédet, mire özvegy  lánya és az unokája hazaértek. Dolgosak voltak, s fiú normálisan tanult. Csak szegények voltak, hiszen az özvegy egyedül keresett – takarított az acélműben -, és abból éltek hárman, sokszor ennivalójuk sem nagyon volt. Mi viszonylag jól álltunk, no nem apu kistisztviselői fizetéséből, anyu keresett többet. Ő ugyanis varrónő volt. Mégpedig igen ügyes varrónő. Szerették is, hiszen arra is képes volt, hogy a kisebb testi hibákat jó szabással elleplezze. Bár a nagy csípőből- mondhattam volna másként is – nem tudott formásat, karcsút csinálni, de mégis tudott olyan szabást kitalálni, hogy nem látszott olyan nagynak… mint amilyen valójában.

……………………

Abban az időben még figyeltünk egymásra, figyeltünk a szomszédokra. Mindenki tudott mindenkiről szinte mindent. Amikor boltba mentünk, megkérdeztük a fájós lábú szomszéd nénit, hozzunk-e valamit. Amikor az egyik fiatalasszonynak gyors elintéznivalója akadt, áthozta a gyereket, legyen ott egy órácskát… vagy ha a szomszéd vasutas horgászni ment, beszólt, elviheti-e a gyerekeket, mert csuda élmény, meg különben is augusztus van, csillaghullást is láthatnak, …. így a szomszéddal és annak a gyerkőceivel anyuék simán elengedtek, pedig késő este volt már, amikor felültünk a vonatra, hogy a szalonnai tónál letáborozzunk. Szóval az egész utca olyan volt, mint egy nagy család. Aki finomat sütött, vitt a mellette lakónak, aki disznót ölt, kóstolóval járta be az utcát. Veszekedés soha nem volt, pletyka azonban igen… nálunk, a varrónőnél volt

a pletykaközpont. Anyunak minden kuncsaftja mesélt, így mi mindent tudtunk mindenkiről. Természetesen a legapróbb részleteket is elmesélték az elvált, negyedik házban lakó szomszédasszonyról, meg azt is, hová jár éjjelente a volt ura. Titokban nem maradt semmi. Egyszer anyunak mesélték, hogy: képzeld, egy kisfiú a felhőszakadáskor az utcán hömpölygő vízben pocsolt, a szülők meg érte sem mentek….micsoda szülők vannak…és még sokáig szörnyűlködött.

Anyu nem szólt, csak somolygott, hiszen az öcsém volt az a jómadár, aki az utca közepén a térdig érő vízben tanult úszni…. Apu majdnem infarktust kapott, mikor meglátta a kisfiát a gyárból hazafelé tartva. Az igaz, hogy ő is csak a szeméről ismerte meg, hiszen az öcsém a sártól olyan volt, mint egy gyurmafigura.

Visszatérve a szegény cigánycsaládra. Mindenki tudta, jóravaló emberek és sokan segítettek is rajtuk. Volt aki kinőtt gyerekruhákkal, volt aki élelemmel. Mi úgy, hogy anyu negyedévenként összeállított egy élelmiszercsomagot, amiben a zsírtól kezdve, a lisztig, sok minden volt és közösen vittük el nekik. Kiszedtük a kertből a karalábét, egy fej káposzta is került olykor a kosárba,  amikor érett a barack, abból is kaptak. Az asszony nagyon szégyellte a szegénységet, s felajánlotta, cserébe nagytakarítást csinál nálunk. Nem akarta, hogy alamizsnát adjuk.

Ezekre a kis történetekre egész élesen emlékszem, azt hiszem nagyon mélyen belém ivódott: aki rászorul, azon segíteni kell.

Mert segíteni jó. Nem is jó, felemelő. Amikor úgy érzi az ember, hogy valamit tett a másikért, az semmihez sem fogható. Anyu egyébként olyan volt mint én, vagy én vagyok olyan mint ő volt….nagyon szívesen adott. Biztos vagyok benne, ha valaki az utcán elkérte volna a pulóverét, azt is odaadja.

Még egy gyereket is örökbe akart fogadni, hogy hárman legyünk, de apu végül lefújta a nagy tervet, pedig már éppen azon vitatkoztunk, fiú legyen, vagy lány és mennyi idős… Anyu már el is ment egy árvaházba szétnézni.

Lehet, hogy apának volt igaza, hiszen ő soha nem volt otthon, s háztartás, a varrás, az állatok, a kert, a két gyerek.. elég volt ez anyunak. Sőt, sok is.

Napjainkban, amikor ellátogatok olykor-olykor a Dankó utcai hajléktalanokhoz, sokszor arra gondolok, amit tehet az ember, nagyon kevés. Azzal tisztában vagyok, nem tudjuk megoldani a sok szerencsétlen problémáját, de az is jó, ha legalább egy pár percre kicsi fényt viszünk az életükbe.

Egy Valentin napon például a barátnőimmel süteményt sütöttük, mindenki két három tepsivel felszerelkezve indult a Dankó utcába, s mitagadás, nem bírtuk ki könnyek nélkül az örömüket. Persze jó volt, hogy örülnek, jó volt, hogy házi süteményt esznek, hiszen mikor jutnak hozzá ilyenhez az utcán? De mit ér az a pár perc élvezet?

Mit ér az a pillanatnyi jó íz a szájban?

Ér valamit?

Remélem igen

…………

 

De így van ez, mióta világ a világ. Szegények voltak és lesznek.

A kabbala szerint a világban azért van a szegénység jelen, mert még nem tudtuk legyőzni a kapzsiságunkat. Érdekes gondolat. Soha nem éreztem, hogy kapzsi lennék. Soha nem kapcsoltam össze azzal a saját jólétemet, hogy azért nincs másnak, mert nekem van. Attól ugyanis, hogy nekem kevesebb jut, nem hiszem, hogy másnak több jut a jóból. Vagy nem jól gondolom?

Azt gondolom, bár mindig voltak vágyaim, rendszerint megelégedtem azzal, amim van, amit nekem nyújtott a sors. A szerzés öröme azonban engem is, elragadhat, el is ragadott, mégpedig anélkül, hogy ezt bűnnek éreztem volna.  Lehet, nem helyesen éltem.

S most nézzük, mit mond a Biblia a szegénységről.

„Az Úr Mózes által megparancsolta Izráelnek, hogy minden harmadik évben gyűjtsenek tizedet a szegények megsegítésére; minden hetedik évben pedig szüneteltessék a mezőgazdasági munkát, és hagyják a szűkölködőknek azt, amit a föld magától terem. ….  Isten erre is oktatta Mózest: „Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!”

 

„Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom néked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez” (5Móz 15:7-8, 11).( Kiemelve Mózes könyvéből)

Ajánlom ezt a kis írást politikusainknak, akik a saját boldogulásukat és hatalmukat mindennek elébe helyezik, közben keresztényi mivoltukkal dicsekednek. Olvasgassák kicsit a Bibliát, az utazásaik alatt is megtehetik, minden szálloda fiókjában megtalálható….