Dávid Ibolya szép emlékű pártelnök örökbecsű mondása szerint – nem értek a focihoz. Én sem. Valamikor még kijártam a meccsekre, barátaim unszolására, mert az ugye olyan férfias sport. Lehet üvöltözni, szotyolázni, köpködni az előttem ülő nyakába meg ha kedvem szottyan verekedni biztosan megtalálom azt az embert aki nálam kisebb számú inget hord. Még se járok ki a stadionokba mert a televízíóban jobban látok  mindent,meg tartok attól, hogy egy vastagabb nyakú engem szemel ki az ereje fitogtatására. Mondjuk nem jó helyre ülők és nem idejében kezdem szidni a bírót vagy politikailag lemaradok  az aktuális szólamokról és akkor nekem annyi. Meg különben is ki magyarázza meg nekem józanul, hogy 22 embernek miért elegendő egy labda. Miért nem adnak nekik többet, hogy ne kelljen annyiszor egymás lábát rugdosni. Na minden ezt már ne tessék komolyan venni.

Jómagam a magányos egyéni sportokat kedvelem, pingpong, tenisz, futás – ahol az önerős teljesítmény jobban érvényesül. Ennek megfelelően viszonyulok a labdarúgáshoz -s  mint laikus mondom a magamét.

Nyolc egy a terhünkre. Rekord, ilyen pofont nem kaptunk. Nézzük a jó oldalát. Lépjünk túl a gyászon, s még véletlenül se mondjuk azt, hogy hagyjuk félbe a stadion építéseket, zárjuk be a klubokat és kecskéket legeltessünk a pályákon. Egy frászt egy ilyen  zakó után inkább, még jobban acélozzuk meg az akaratot. Igen, feléled majd a régi magyar foci dicsősége. Még inkább akarjuk, hogy a fiatalok edzenek, álljanak fel a tévé elől, ne számítógépezzenek reggeltől estig . A magyar csapatokba ne vásároljuk a fejlődő országok leharcolt csatárait milliókért  hanem dolgozzunk hazai alapanyagból.És ne tekintsünk erre a sportágra úgy, hogy ez csak üzlet. Csak biznisz.

A labdarúgás sport – lélekemelő, fizikai testi egészségmegőrző projekt. Akár tömegsport is – amelyben a kiemelkedő, kiváló fiatalok továbbjuthatnak a legfelsőbb szintekre.

Nyolc egy ez tényleg durva. Első hallásra olyan mint valami kosár vagy vízílabda meccs eredménye. Már csak abba reménykedjünk, hogy ennél lejjebb már nem leszünk.

szantograf.hu