Volt egy híres magyar költő, aki valami olyasmit dalolt – szabad fordításban – hogy kit érdekel a saját fájdalmad, ne azzal foglalkozz. Teszek rá, tudom, hogy jólesik a káröröm, hát tessenek örvendezni – ami velem esett meg Pesten 2011-ben kezd átmenni egy véget érni nem akaró rendőrségi szappanoperába.
Anno amikor mondtam lassú gurulásban kerestünk egy házszámot a Teréz körúton, majd arra járt a kék fehér szolgálati kocsijával egy híres rendőr törzszászlós, aki mellékesen a közlekedési karjelzések többszörös magyar bajnoka. Most is gyakorolt, beintett, hogy álljunk meg. Sofőrünk profi módi leparkolt mögé. Leigazoltatta, Horváth László barátomat, kollégámat és kezdte szívatni. Ez az amaz , minden rendben, közben a biztos úr – kiböki – látva vidéki csávókkal van dolga – húsz ezer forint. Mert ugye rossz helyen állunk, a tilosban, ott ahová bevezényelt.
Vicces állampolgár ilyenkor azt kérdezi – gumival vagy anélkül. Kerestük a kandi kamerát – elképzelni se tudtuk, hogy velünk, öregségünkre ilyen megtörténhet. Vita – meddő vita – a nagy rendőr meggondolta a közlekedési szabálysértésből váltott – tök rosszul – és lefotózta a kocsimat – lásd fent 2011 díjnyertes csendélete és második napon jött nekem, aki csak a kocsiban ült a harminc ezres bírság.
Panaszt tettünk de hiába. Hol elfogadták hol nem, ez így megy lassan negyedik éve.
A rendőrbácsi közben bosszút forralt – ki ne felejtsem – hogy a pesti sztori után három nappal miskolci rendőrök követtek és agyafúrt módon próbáltak megfélemlíteni. Ráértek – éppen akkoriban volt Szikszón az a kettős gyilkosság – én meg itt szabadon furikáztam a városban, a kocsimon egy CD matricával. Kaptam is érte.
Szóval az ügy tart – megjárta már a nyomozó főügyészséget is – volt kilenc ügyintézője és van 130 darab levélváltás.
Általában ezek úgy zajlanak, hogy megírják a rendőr szabályszerűen jogosan járt el fellebbezzek – ők úgy tesznek mint ha gondolkodnának majd elutasítják és minden kezdődik elölről. Már van egy regényre való levelem – kiadom – s megfelezem a kincstárral. Mindannyian jól járunk.
Jelenleg az ügy abban a stádiumban van, hogy háromszor kértek fel – igazoljam szabályszerűen, hogy ki vezetett az adott időben – általában erre azt válaszolom – nézzék meg ott van a rendőri jelentésben. Világosan név szerint.
Nem olvassák el mert mint az a bizonyos telefonautomata – rögtön beköpik – ugyanazt a szöveget.
Most kifogtam rajtuk – bementem a miskolci rendőrségre, ahol egy nagyon kedves hölgynek bemutattam a sofőrt és kértem, keressék ki a korábbi vallomást és a rendőri jelentést amit a páncélban őrizgetnek. A projekt simán lezajlott – igaz kétszer fagyott le a rendszer -a nyomtató az emelet hátsó traktusában van és még sok egyéb mást is mondanék. Ám az álmoskönyv szerint a rendőr viccek mesélése az érintett személyeknek nem sok jót jelent. Így hallgatok.
Ám ha egyszer Szombathelyen járok, ott a nevezetes Vas megyében olyan szívesen találkoznék azzal a kilenc gépiesen dolgozó ügyintézővel akikkel telefonon sose lehet beszélni. Olyan jókat mondhatnánk egymásnak.
Sőt az ügy elindítóját, a leleményes bajnok rendőrt is meghívnám egy kávéra – hogy megtudjam mennyire hiányzott ez neki. A szembesítést nem vállalta – mondván őrzi a személyiségi jogait.
Azért az interneten megtaláltam, sok kép kering róla, a facén – be is jelöltem – jogosan, hiszen ismerem. Még nem igazolta vissza.
Ha esetleg Ti is megpróbálnátok – Klics Ignác a tisztességes neve, s nektek bejön, keblére ölel, jelezzétek – akkor csak rám pikkel.
Jelzem én nem haragszom rá. Minek. Neki se lehet könnyű a dolga a sok mazsolával az utakon. Sok sok aranyérmet kívánok neki a karjelzéses mutogatás terén.
szantograf.hu
