Tomi barátom búskomor lett. Sokáig kínainak hittem majd kiderült vietnami. Igazi kortalan fiatalember, sose találnám ki, hogy 16 – vagy 46. Amikor megismertem pult alól árulta itt Józsefvárosban a hamis márkás órákat. Nincs az a svájci üzlet amely annyiféle ketyegőt tartana, mint ami neki az iszákjába volt gyömőszölve. Amikor meglátták rajtam, mindenkit elkapott a sárga irígység. Nem kellett volna , mind gagyi, ránézésre szépek, de nála nincs garancia még a kapuig se. ha visszavittem – rávágta kuka.
Nos, Tomiéknak vége. Ma már kikapcsolták az áramot a bazárban, s hamarosan eltakarítják a kínai vietnami kereskedőket. Mondván a bűnözés melegágya volt ez a piac és évente a költségvetés 15 milliárd forint adótól esett el. Tehát a polgármester jól döntött.
Kérdés miért nem hamarabb tették meg ezt?
Igaz e, hogy a bíróság másként is dönthet és mégis minden marad úgy mind idáig.
Mit szólna a nagy Kína az itteni diaszpóra, az elmagyarosított 400 száz ezer honfitársa ügyében.
Mi lesz azokkal akik innen öltöztek idáig? Cipő 2000, női ruha 3000, öltöny 6000 forint és a gyereknek tornacipő 600.
Mi lesz velük?
Egyébként én máig is szeretek ott kószálni – olyan mint Pekingben.
Udvariatlanok lekezelők és szemtelenek a vevővel.
Kíváncsi leszek mi lesz ebből a cirkuszból, kapnak e új helyet és folytatódik e a seft ugyanúgy mind mostanáig.
szantograf.hu
