Tegyük fel, hogy a stadionnál kisétálunk az Andrássy útra, lemegyünk a mozgólépcsőn, majd körülbelül 7-8 perc múlva felbukkanunk a Széchenyi utcán úgy, hogy közben nem átkozódtunk a reggeli csúcsforgalomban. Utópia lenne? Annyira nem, hiszen kicsin múlott, hogy ne legyen metrója a miskolciaknak.
Kevesen tudják, hogy a Vasgyár építésénél elsődleges feladat volt a gyár összeköttetése a vasúttal. Ebben az időszakban viszont Miskolc és a Vasgyár (ekkor még különálló települések voltak) viszonya nem mindig volt felhőtlen, a Diósgyőrrel való „édes hármassal” kiegészülve pedig, mai szemmel nézve egészen elképesztő rivalizálás alakult ki azok között a települések között, amik ma már egybeépült részei Miskolcnak.
Hogy ennek okán, vagy a természeti adottságok miatt, nehéz eldönteni, de az tény, hogy tervben volt egy, Miskolc alatt haladó vasút létrehozása, mely végül meghiúsult, pedig rendelkezésre állt az építéséhez szükséges pénzösszeg is. Így egy másik verzióként építették meg a ma is működő vasgyári iparvágányt, ami valaha személyszállítást is végzett.
Ez a vágány olyan útvonalon halad, ami sokaknak fel sem tűnik: a Soltész Nagy Kálmán utca déli részénél válik ki az országos fővonalból, egy híddal keresztezi a Hejőcsabára vezető utat, délről megkerüli az Avast, átmegy a Ruzsinszőlő dűlő fölött, majd eltűnik egy alagútban, hogy már a gyárterületen bukkanjon újra elő.
A vasgyári vasútállomás is azon része a jelenlegi Miskolcnak, amiről kevesen és keveset tudunk, hiszen egyrészt nem bonyolít már személyszállítást, másrészt, miután a pályaudvar a kohászat területén fekszik, így évek óta le van zárva, bejutni csak külön engedéllyel, indokolt esetben lehet. 
Érdekesség még, hogy ezt a vonalat, mely olyan fontos részeit érinti a városnak mint az avasi lakótelep vagy az egyetem, pár száz méter sín építésével össze lehetne kötni a kettes villamos végállomásával, így akár a villamosközlekedésre is alkalmas lehetne. Persze, így is költséges beruházás lenne, hiszen a vonalak összekötése mellett olyan tereprendezést (megállók és az azokhoz vezető zavartalan gyalogosforgalom kiépítése) venne igénybe, amihez a képest az utóbbi évek fejlesztései bizonyosan eltörpülnének.
Mindenesetre a mai miskolcinak egészen elképesztő belegondolni, hogy itt már akkor kész tervek voltak egy személyszállítást is végző földalatti vasút építésére, amikor Ferenc József még nagyon messze volt attól, hogy a budapesti „Kisföldalattit” átadja 1896-ban.
Fotó: Szoták György
Nagy Attila
