SzántóGráf

Iván Gizi drótpostája – Mi történik velünk?

Valami van a levegőben. Már jó ideje. Valami, amitől

megbolondulnak az emberek. Egy nap alatt annyi

magából kivetkőzött emberszabásút még nem láttam,

mint tegnap. A gyógyszertárba például, ahol éppen

engem szolgáltak ki, berontott egy köpcös asszonyság

és elkezdte kiabálni, hogy kéri a panaszkönyvet…

mert szerinte becsapták. Odaadták neki. Erre ő -, ebbe

nem lehet írni, ez már tele van, ebből is látszik, hogy

ez egy kupleráj.

A csendes gyógyszerész kisasszony segíteni szeretne:

tessék egy percet várni, azonnal orvosoljuk a baját.

Nem nekem van bajom, maguknak, szélhámos banda!

Jöjjön ide a főnök, de azonnal. Az asszonyság pont úgy

üvöltözött, mintha a filmekben egy jól megrendezett

jelenet lenne az egész. Még körbe is néztem, nincs-e

valahol kamera. Sajnos nem volt.

És a nő kiabált tovább. Mi? Maga a főnök? Én itt csak

egy kikent kifent… itt szünet következett, gondolom

időben meggondolta magát….hölgyikét látok… Erre

a másik gyógyszerész: hívjam a biztonságiakat? Mi?

Engem fenyegetnek? Garantálom magának holnapra

már munkahelye sem lesz, úgy kirúgatom magát,

hogy csak!

Ekkor már elég sokan voltak, mindenki csak ingatta

a fejét, hiszen ha bármi tévedést elkövettek a

gyógyszerészek, mert gondolom erről volt szó, azt

szépen is el lehet intézni. Szólni senki nem szólt,

amint engem is kiszolgáltak, én is kisiettem.

De kíváncsi vagyok, mi a teendő, mi a helyes lépés

ebben az esetben? Odamenni a nőhöz és megvédeni

a gyógyszerészeket, vagy legalábbis megkérni, hogy

ne csináljon ekkora arénát, veszekedjen otthon ilyen

stílusban… Gondolom, ez esetben tömegverekedés

lett volna a vége, ahogy a feldühödött nőt néztem.

Vagy legalábbis úgy kiosztotta volna azokat, akik bele

mernek szólni a dolgaiba, hogy a beavatkozó szegény

ember jó pár napig ki sem heveri a lealázást.

Akkor mi a helyes? Ki mondja meg?

Sajnos manapság egyre többen vannak, akik azt

hiszik, hogy a bolti eladó, a gyógyszerész, az orvos,

az egy szolga, egy gép. Aki csak tegye a dolgát, de

azt aztán tökéletesen és azért nem jár a tisztelet. Jó,

tudom, vannak olyan eladók, vállalkozók, akiknek a

viselkedésétől bizony kinyílik a zsebekben a bicska,

de nem ez a jellemző.

Nagyon érdekelne, mitől lettek ilyen kiállhatatlanok

és erőszakosak az emberek? Nem, nem ne

emlegessenek most gyermekkori sérelmeket,

verekedős, részeges szülőket, mikor én a társadalmi

példamutatásra szeretném terelni a szót. Vagyis ez

így nem igaz, hanem éppen annak hiányára.

Mert nem csak a szülők verik a gyerekeket, verekszik

a parkolóőr, a közterületes, ráadásul udvariatlan a

rendőr… – tisztelet a kivételnek – és a buszsofőr is

becsapja az ajtót az éppen odaérő öregember orra

előtt.

Mi van itt? Megbolondultunk?

Persze mit csodálkozom, sok a rossz példa. A

médiában, a filmekben, mindenütt uralkodik az

erőszak. Ahogy a múlkor megjósoltam, nem úsztuk

meg mi sem, így az amerikai leütős „játék” el is ért

Budapestre. A Városligetben már nem egy embert

csaptak le szórakozó galerik, csak úgy. Szerencse, itt

még nem volt emberhalál.

Sajnos ki kell mondanom, fejétől bűzlik a hal. Amikor

azt lehet olvasni a sajtóban, azt látják a televíziókban,

hogy a parlamenti képviselők is lefejeléssel, vak

komondorral intézik el a nekik kényelmetlen ügyeket,

nincs min csodálkozni. Amikor azt látják, hogy az

ország házában olyan a stílus, mint a kocsmában,

akkor méltán gondolják úgy: nekik is mindent szabad.

Amikor azt hallják, mindenki annyit ér, amennyije

van, akkor ne csodálkozzunk, hogy a hetes BMW-
ben ülő kigyúrt alak, úgy tolja le a kis Suzukit a

belső sávból, hogy éppen csak nem súrolja a hátsó

sárvédőjét.. hiszen ő többet ér, neki elsőbbsége van az

utakon is.

Dehogy van! Csak ő azt hiszi.

Emberek! Nézzetek már körbe, nézzetek tükörbe!

Mi történik velünk?

Exit mobile version