Érdemes itt hirdetni. Akadt egy Olvasó – ki tudja miként itt látta meg ezt a csónak motort. Majd jelezte, hogy ő szeged környéki lakos és az ide utazása annyiba kerülhet mint maga a portéka. Gondoltam az üzlet kútba esett – ám az úr azt ajánlotta vigyem zsákba a postára és csak adjam fel nyugodtan. Őszintén, kételkedtem abban, hogy ez nálunk ilyen egyszerű lenne, nem így ismerte idáig a Magyar Postát.
Nos, mégis elszaladtam egy nátronzsákért – hátha – fél öt előtt fél másodperccel előttem zárt a miskolci Kertész áruház. Láttam, hogy az eladó kulcsra zárja – próbáltam az üvegen át jelbeszéddel megértetni – csak most az egyszer, csak egy zsákot. A boltosnak volt szíve besurranhattam és aprópénzzel fizethettem – mert a pénztár már le volt zárva. Irány a Tiszai pályaudvari posta – mutatom a betekert csónakmotort a zsákban – és nem akartam elhinni a hölgy átvette. Nem akart lerázni, nem hivatkozott semmire , nem kötött bele a csomagolásba, segített kitölteni a papírokat, minden olyan volt mint a mesében. Ja és ráírta mobilszámomat és a mail -címemet és ígérte ha átvették a csomagot azonnal jeleznek. Meg mondom az igazat -ez a posta már nem az ami volt valamikor. Megérezhették a konkurrencíát a sok különféle gyorsposta szolgáltatás beindulását.
Valamikor úgy húsz évvel ezelőtt vasúton robogtam Németországba Ausztrián keresztül. Éjszaka kíváncsiságból azt figyeltem, hogy az ottani postások miként várták a küldeményeket a pályaudvarokon. Mindenütt másodperceken belül rakták le és fel a dobozok tömkelegét. Minden beléget – már akkoriban egy pisztolyszerű valamivel szkennelték be. Élvezet volt nézni ahogy ezek a csomagszállítók dolgoztak.
Na most már csak a telefont várom – mikor lesz ez a csónakmotor Szegeden az új gazdánál.
szantograf.hu
