Ennek a képnek hangulata van. Balatoni filingje. A nyári reggeli tónak illata átérződik a képernyőn keresztül. Amikor még alig vannak a parton kiülünk a stégre, hogy reggelizünk, együtt a hattyúkkal. A szárnyasok felcsipkedik a behajigált kenyér darabkákat majd amikor fogyóban az eleség egymást csipkedik, üldözik. Emlékszem néhány fehér madár nyakán szorított a számozott gyűrű. Valamilyen okos ornitológus kitalálhatta, hogy a hattyúkra nyakkendőt kell tenni. Csak hát ezek ha kellően táplálkoznak hamar kinövik a gyűrűt.
Az idén teljesült a vágyam – megszabadultam a balatoni háztól. A tó viszont már most hiányzik. A csendes és a háborgó Balaton víztől mindenestül. Viszont elegem volt már a tavaszi stéglerakásból , a fűnyírásból, a víztelenítésből, a folyamatos javításokból, hogy a szabadságom idején a szerelőket várjam napokig. Hogy a kukáskocsi után fussak mert rendre otthagyták a szemetes zsákokat. Majd következett az utcában egy csőtörés vagy szennyvíz-dugulás és három napig ásványvízen éltünk egy hatalmas tengervíz partján. Közben egész évre fizettem az adót a szemét és a csatornahasználati számlákat. Meg a markukat tartó szerelőket.
S már csak a Balaton hiányzik.
szantograf.hu
Tokaj
