A probléma egyedi, a szociálisan érzékenyebb lelkűek lapozzanak.
Akinek még van önvédelmi fegyvere , hivatalosan engedéllyel azoknak minden esztendőben lőgyakorlatra kell menniük. Egy tárat el kell tüzelniük lehetőleg a céltáblára. Ez persze csak egy hatósági lőtéren lehetséges, ahol az illetékes ember igazolja, hogy minden rendben. Jól fogta a pisztolyt, be tudta még tárazni és képes volt elsütni.
Na már most ha az ember évente egyszer próbálhatja meg , eljuthat abba a korba amikor már mindez gondot jelenthet. Az alkalmasságot vizsgáló orvos sok mindent ellenőriz, a látást,a vérnyomást meg mi egyebet, de lőni ott nem szokás. Sőt újabban már a lélektani állapotokat se mérik fel. Valamikor még a vadászpuskánál is volt egy két kimerítő teszt – például, el kellett számolni száz millióig. Ám úgy, hogy mindig nyolcat kellett hozzáadni az előzőhöz. Izgalmas volt az amikor egy számozott szögekkel teli táblánál vezettük át a pamutfonalat. Emlékszem volt olyan gyepmester, csősz aki azt mondta – inkább marad a sós puskánál, de beéri parittyával is csak őt ne bosszantsák fel ezekkel a marhaságokkal. Majd elszaladt.
A rendőröknél, a hivatásos állománynál természetes a lőgyakorlat, sőt a szituációs célzás is. Ez azt jelenti, hogy vetített képeket mutatnak amin a túsz és a rabló kellő közelségben van egymáshoz. S hirtelen kell dönteni, kire érdemes lőni vagy mikor jön el a kellő pillanat az odadurrantáshoz.
A szegény civil aki csak úgy merő önvédelemből birtokol fegyvert az évente csak egyszer lövöldözhet. Mert a környéken nincs erre alkalmas úgynevezett polgári civil lőtér. Erre mondják, faluhelyen is – ez legyen a legnagyobb bajunk. S nekik van igazuk.
szantograf.hu
