Valaki fordítva ül a lovon. Vagy a ló nem jó irányba tart. Folytassam, lehet, hogy átestünk a ló másik oldalára. Ez az egész devizahiteles probléma eredendője sokkal mélyebben gyökerezik mint most gondolják. A politika mindig is a feledékenységre, a választók memóriahiányára építkezik.
Ha idejében átállunk az euróra ez a svájci alapú jelzálog hitelezési banki konstrukció egy áldás. Amikor ebbe a hajóba beugrottunk elérhető távolságban voltunk a magyar eurótól. Nézegettük mi és ki lesz rajta. Még vitáztunk is, miközben nem ezen kellett volna hajba kapnunk. Mintha ma lett volna, azt mondták hiteles vezetőink, hogy úgy 2012 -ben euróban és centben számoljuk a fizetésünket. Elhittem, miért is ne hittem volna el, mikor Szlovákia a hátunk mögött kullogott.
Vajon jót akartak e a bankok nekünk amikor ezt a lehetőséget felajánlották? Egy frászt keresni, gyarapodni akartak rajtunk. Kockáztattak ? Persze, hiszen sejtették, hogy sokan lesznek akik bedöntik a hiteleiket, s az üres ingatlanok ezen a piacon nehezen találnak gazdára. Érhette volna őket nagyobb vesztesség is ha a magyar gazdaság lendülete nem bicsaklik meg és lekörözzük a svájci frankot. Mondjuk lehetne a váltási arány egy frank csak 133 forint. Hogy sikítoznának a bankárok.
A lényeg, a bíróság és a kúria csak maszatol. Most ez van nekik parancsba adva. Mert a probléma jegelve lett, ott van a hűtőben és a politika belógatta – ha győznek ezt kiolvasztják és rögtön megoldják a szerencsétlen bajba kerültek problémáját. Hogy, hogyan azt persze senki nem tudja. Ha tudná már túl lennénk rajta. Viszont választási fogásnak, csalinak jobbat szebbet elképzelni se tudok.
A bohóc ellenzék az esélytelenek nyugalmával akár azt is megígérhetné – hogy mindenki helyett kifizeti az adósságát. Sőt az idejében törlesztőket még külön kártalanítják is. Nincs veszíteni való. Most van az ígérgetések ideje.
Jut eszembe – amikor írtam a a Gyurcsány szabadon című könyvemet sajnos kihagytam a nagy kérdést – a gazdasági válság tetőfokán amikor a kormány csődhelyzetben volt a miniszterelnök mint a mérgezett egér repkedett Brüsszelbe. Próbálta a vezetőket meggyőzni, hogy méltányossági alapon soron kívül vegyenek be minket az euró övezetbe. Az ötlet számunkra jó lett volna.
Az uniós nagyok viszont nem voltak vevők erre az örültségre. Bár olcsóbban megúszták volna a magyar csatlakozást mint a görögöt.
A lényeg – a devizahitelesek problémája nem mai keletű – a közelgő biztos euró tudatában lettünk megszédítve. Mi és a bankok.
Na ezek után kit vagy kiket kellene kárhoztatni a rossz döntésünkért?
Mondjuk az alkotmány bíróságot, amelyik képtelen volt megszülni – töröljék el minden hiteles adósságát. Azonnal és jogerősen. A fél ország megtapsolná a talárosokat.
