Nem minden rendőrautó ilyen szép. Van Miskolcon olyan is amiről azt hinnénk, hogy a bontóból menekült meg. Nos, a hét első napján nekem egy ilyenhez volt pechem.

Figyeltem, kiszúrtam, hogy követ egy szakadt Polo Classzic civil rendszámmal. A tükörben azt is láthattam, a volánnál két fiatal közterület felügyelőnek tetsző egyenruhás ül. Az árucsarnoknál balra fordultam az OMV kút irányába. Majd ettől kezdve úgy hallottam, hogy a mögöttem brekeg vagy hörög valami. Akár egy rekedt rendőrségi sziréna, csak a meseautót nem láttam. Viszont a Régiposta utcán már minden követési távolságot figyelmen kivül hagyva tolt ez a csotrogány .

A Széchenyi út 33. számú udvarba már együtt értünk be.  Jogosítvány, forgalmi, személyi – kezdte az egyik míg a társa a kocsiban nyújtózkodott.

Hiányoltam a bemutatkozást – válaszul a mellét verdeste az irányítószámával.

Mi ez a nagy felhajtás  – kérdeztem

Nem tudja?

Nem.

Záróvonal átlépés. Súlyos eset.

( Egy kis türelmet kértem – ugyanis a rendszámom már ott volt egy cetlin a kiskocsijuk szélvédőjén. Ami egyet jelentett a derék fiúk célzatosan keresték , miként köthetnek belém. Telefonáltam a rendőrségre, mondván még jobban kezd összeállni a kép, csak van alapja az az elméletemnek. A birodalom minden áron vissza akar vágni. Aki még nem tudná, három éves huzavona után bebizonyosodott egy pesti rendőri tévedés aminek én lettem volna az áldozata.  Elnézés nélkül visszafizették a kirótt büntetést és most már éppen a jóvátétel kifizetésénél tartunk.

Tudom nehéz lehet ezt lenyelni, tehát a pénzt csak vissza kellene szerezni, gondolhatja valaki akivel jó lenne egyszer szembe nézni. Szemtől szembe , csak úgy férfiasan, nem gyáván sunyin, alattomosan sározni a polgárt.

Nos anélkül , hogy kérném a Vatikántól a szentté avatásomat elismerem – a fordulást a mögöttem jövők érdekében felgyorsíthattam. A záró vonal vége előtt úgy harminc centivel vehettem be a kanyart. Szörnyű lehetett , még nézni is, de a srácok résen voltak. Szemükkel rögzíthették a szabálysértést. )

Én viszont  – igaz egyedül állítom, hogy nem történhetett meg. 1968 óta vezetek, kopogjam minden gond nélkül, s az eltelt 46 esztendő alatt egyetlen koccanásom se volt. A szokásos rendőri kötözködéseket most felejtsük el, végül is gyorshajtáson kívül sosem kellett fizetnem.

Természetesen most se fogok fizetni.

Most előre jelzem. Csupán az életcélomon alakítok egy kicsit. Újabb három évig levelezünk majd, míg győz az igazság. Valamelyikünké. Közbe akár az a pesti rendőr aki nehezen nyeli le a békát nyugdíjba is mehet.  S akkor már nem lesz képes ennyire kézbe tartani a távoli kollégákat. Akik közbe arra is képesek voltak, hogy autósüldőzés után csomagtartó ellenőrzés végezzenek Miskolc legforgalmasabb kereszteződésében. Úgy tették – látványosan mintha drogdilert csíptek volna meg. Ez is belefért a megfélemlítési akcióba.

S amiről még nem szóltam – munkásságom keretében készültem egy riportra – milyen is egy közmunkás élete. Kizártak elhajtottak, elmagyarázták ha beépülök az szabálytalan ha csak odamegyek akkor minden borul, nem azt látom ami a valóság.

Na, most itt a nagy lehetőség.

Számoltam, 20 ezer forint baráti áron amit rám verhetnek, ha a rendőröknek hisznek. Miért is ne, hiszen se film se videó, a fiúk meg mindig csak az igazat mondják. Az, hogy az utcai térkamerákon vissza lehetne nézni az szóba se jöhet. Az nem azért van, mondták.  Ne, hogy már felsüljenek.

Tehát 20 ezer forint – azaz magyarul négy nap közmunka.

Jó fiúként ötöt kérek. S valami látványosat. Tudok sepregetni, füvet nyírni, gyomtalanítani és a járda szélén ücsörögve eszegetni. Kórházi munkát is vállalok. Nem fogok kilógni a sorból. Munkaruhám is van. Tehát várom a feladatot.

Csak pénzt nem adok. Nem fizetek. Csak. Mert.