A fenti kép egy magyarországi deportáláskor készülhetett. A lesi fotós megörökíthette a magyar zsidók utolsó útját. Beszállás, végállomás Auswitz.
Nos, igen arról a bizonyos német megszállási emlékműről lenne szó. Arról, hogy a mostani kormány úgy gondolja, a március 19. német bevonulásnak és az azt követő holokausztnak egy szobor kompozíciót kell állítani. A Szabadság téren a Szovjet Hősi emlékmű szomszédságában.
Közben érdekesen alakul az e körüli vita.
Képzeljék el, hogy ebben a kérdésben a Mazsihisz és a Jobbik közismerten egyre népszerűbb radikális párt véleménye egyre közelít egymáshoz.
A Mazsihisz álláspontja, hogy a deportálások, a németek nélkül a magyar kormány adminisztrációjával, a magyarok asszisztálásával zajlottak. Szó sincs kollektív bűnösségről, ez elfogadhatatlan. A német megszállás jubileumára nem kell emlékmű.
Mint mondanak a Jobbik ideológusai? Semmi szükség erre a szoborra, a német nem megszállóként jöttek. Szó sem volt az ország elfoglalásáról – sok sok mosolygós kép tanúsítja, a magyar katonák örömmel fogadták a német bajtársakat. A náci katonák a hazánkat jöttek megvédeni a közeledő szovjet csapatoktól. Tehát szó se lehet elfoglalásról. Különös, de logikus. Igaz, hogy közben az összes Duna hidat felrobbantották maguk mögött, de a mi érdekünkben. A lényeg nem kellene az arkangyalos valami oda. Nem drága, de azt a 300 milliót jobb helyre is költhetnék.
Tehát közeleg, bimbózik az a pillanat amikor a Jobbik szimpatizánsai a holokauszt túlélőivel vállvetve végzik majd a napi kordonbontást a Szabadság téren.
Hát ilyen az élet. Minden csak nézőpont kérdése.
Ne tessék kommentálni. Lehet, hogy szokás szerint nagy hülyeséget írtam. Vagy az igazat?