Na ki emlékszik rá, hogy milyen széles híd volt a Royál közben?
Itt bizony kétemberes fából készült gyalogos híd volt évtizedekig. A visszatérő Szinva áradások mindig megkímélték. Kezdem balról jobbra – a sarkon a főutcai oldalon Fenyvesi bácsi sportboltja állt. Itt lehetett kapni pingpong labdát, de nagyon rossz minőségű kínait. Inkább kőasztalra való volt. A profi labdákat csak az egyesületekben osztották el. Néha még olcsó csehszlovák mackó alsót felsőt is árultak. S mivel sportboltról lévén szó – sakkot és sakkórát is láttunk a kirakatban.
A közelben Hegyi Ivánné, Maszlaginé fodrászata működött. A patak partján először kóser mészárszék, később Eckstein Dezső bácsiék táskás üzlete, vele szemben meg a Magyar Posta távközlési üzeme. Oda jártunk telefont kunyerálni, ami akkoriban sose ment azonnal.
A híd mellett dolgozott az első privát autómosó Nagy Sándor, aki vödörből merte a piszkos vizet, s hajsamponnal habosítva kocsinként 50 később száz forintért pucolta az ott sorakozó járműveket. A rendőrök próbálták elűzni onnan, de sikertelenül. Nem volt ellene szóló paragrafus. Akkoriban.
Dorogi Dezső bá hentesüzlete már szemben az Arany János utcában volt, Hradil a nagy restaurátor műhelye mellett. A mészárszék előtt Kupferstein bácsi a lovas taxis szunyókált a bakon. Majd amikor a pacik elunták az álldogálást maguktól hazavitték az öreget.
