Született médiapárti vagyok, az a fajta bulváros firkász aki sose gondolta, azt hogy mi csináljuk a nagypolitikát. Mivel a rendszerváltás előtt a szakmában tollal , írógéppel alapoztam a szocializmust van némi rálátásom a hatalom és a média közötti kapcsolat rendszerre. Jómagam egyszer véletlenül egy megyei potentát családjának bíróság előtt megerősített bűncselekményét megírtam, bátornak tituláltak. Pedig csak vakmerő voltam. Nem rúgtak ki, viszont a nevem egy évig nem jelenhetett meg a lapban. Sőt a feleségemet is zaklatta a népi ellenőrzés. Hogy mit tehettem kivártam, kiböjtöltem. Szerencsémre az ellenfél – aki már barátságos joviális öregúr – elment nyugdíjba s ezzel visszaállt a természet rendje.
Az egyik kereskedelmi csatorna csalódott a kormányban, amikor kivetették a reklámadót. Számára ez hatalmas vesztességet jelenthet mert válaszul egy durcás gyerek módjára azóta is keresik a kormányon és a kákán azt a bizonyos csomót. Találnak is eleget, hiszen egyre durvább és egyre személyeskedőbb hangvételben foglalkoznak olyan ügyekkel amelyek már az internetes fórumokon is többször megjelentek. Egyetlen felfedezésük se volt újdonság – legfeljebb annyiban , hogy a sok krimi és havária hírek között már pletykálnak is. És nem csak celebekről. Vezető politikusokról.
Egyre kíváncsibb vagyok mi lehet majd ennek a vége. Szerintem a kormány nem vonja vissza a reklámadót, sőt ezek után nem is tehetné. Ha ez megesne, azt hihetnénk, hogy a farok csóválja a kutyust.
Mi következhet ez után? Van e elegendő muníció a csatorna tarsolyában és ha van meddig feszítik a húrt. Érdekelne, hogy az ott dolgozó stáb miként éli meg ezt a polgári háborút, a külföldi tulajdonosok ugyanis erre nincsenek tekintettel. Tesznek rá egy nagyot, s elképzelik, hogy ezzel a bosszú szülte hírekkel eltántoríthatják a kormányt a reklámadó életbeléptetésétől.
Gondolom, hogy már mindkét oldalon sakkoznak. Próbálják egymás lépéseit kiszimatolni, modellezni a történéseket és kikalkulálni, hol és mikor lesz vége ennek a játszmának.
Vagy ha mindkét oldalon akad egy -egy józan ember akkor azok már tárgyalnak. Egyezkednek, hogy miképpen jöhetnek ki ebből a kelepcéből presztízsvesztesség nélkül. Kölcsönös érdek.
Megjegyzem, a felmérések szerint a csatorna nézettsége semmivel se nőtt a durcás műsorok sugárzásával. Magam is továbbra a Jóban rosszban szappanoperát nézem. Sajnos ez viszont – a kiszivárgott hírek szerint – a végéhez közelít. Mondván mindennek van határa. Vajon a másik csatornánál ismerik e ezt régi magyar mondást.
( Ha valaki nem értené a plusz adó 500 milliós reklám árbevétel felett jelent gondot. Sajnos ez a veszély engem nem fenyeget, így aztán teljesen lojális tudok maradni . Ha csak el nem érem azt a kritikus értékhatárt mert akkor már fel kell adnom az elavult elveimet. S ez nekem úgy hiányzik mint a fenti képen – az üveges tótnak a hanyattesés..)
