Érdemes időnként rámenni az Izraeli védelmi minisztérium honlapjára. Nem elég, hogy a CNN és az arab hírtévék tudósításait nézzük. Mint a képen is látható, a légi felvételek és a műholdak tanúsítják, a Hamasz fegyveresei kórházakban, mecsetekben és minden más közösségi épületben képesek rakéta indító állomásokat felszerelni.
Ilyenkor miként lehet felszámolni ezeket úgy, hogy az ártatlan civilek ne essenek áldozatul. Sehogyan sem. Ugyanis az izraeli katonák hiába telefonálnak, hiába jelzik hangszórókon, röplapokon előre a kilövést. Kérve a civileket, hogy hagyják el a területet. A Hamász harcosai nem engedik el az asszonyokat és a gyerekeket onnan. Igazából fanatizmus minden józan észt felülír.
A hadsereg számvetést készített – feltérképezte mennyi rejtett alagút és rakéta lehet Gázában. Eldöntötték, most nem szeretnének félmunkát végezni. Dacolva a nemzetközi közvéleménnyel amely egyre erőteljesebben követeli az egyoldalú tűzszünetet, amíg az utolsó rakétát meg nem semmisitik maradnak . Házról házra keresik, kutatják a fegyvereket.
Természetesen a nagyhatalmak az elvárásoknak megfelelően elég kétszínű politikát folytatnak. Mindannyian elismerik Izrael jogát az önvédelemre, elítélik a Hámász tűzijátékát, de önmérsékletre intik Izraelt. Magyarul szeretnék ha gúzsba kötve táncolna.
Nem megy. Az ENSZ és a biztonsági tanács ülésein naponta teszik fel a kérdést – ha önök szomszédja folyamatosan rakétázna, gyilkolna vajon mint tenne ellene. A válasz egyértelmű, csak hát ezeknek a meddő vitáknak a vége sorozatosan politikai csatározásokba megy át. Míg el nem jutnak a nagy kérdésig – mi volt előbb a tyúk vagy a tojás.