Nekem is volt egy álmom, nem csak Luther Kingnek. Tessék elképzelni arról ábrándoztam, hogy mi lesz majd október közepe után. Mindig is fantáziadús voltam, könnyen ment a dolog. Tehát túl vagyunk a nehezén, már mindenki leadta a szavazatát, boldogan hazamegyünk és várjuk az eredményt. Miskolcon győzött a papírforma, s megvan a következő ciklus polgármestere. A testület a kívánságlista alapján összeállt és minden induló párt bekerült a közgyűlésbe. Lényeges változás nem történik. Hacsak az nem, hogy a polgármester a választás éjszakáján minden megválasztott képviselőt felcsörget, kölcsönösen gratulálnak egymásnak, s meghívja őket egy borvacsorára. Mondván ki kell engedni a feszültséget, vége az ellenségeskedésnek elegendő ellenfélként tekinteni egymásra.
Titokban, hogy az a fránya média fel ne fújja lazán sportosan mindannyian összeülnek a város legtágasabb borpincéjében. A város első embere megköszöni, hogy mindenki elfogadta a meghívást. Megkéri, mindenki mondja el, hogy miként képzeli el a város jövőjét. Majd a polgármester elmondja, ezentúl konstruktív együtt működést szeretne minden képviselővel. Legyen közös cél a város élhetőbbé tétele. Legyen vége annak, a politizálásnak, hogy az ellenzéknek az a jó ha itt minden rossz.
Ha nincs egység , ha nincs közös jó szándék, jó akarat ha folytatódik a széthúzás, a gyűlölködés folytatódik a helyben toporgás. Asztalról asztalra folyik a koccintgatás, a hátba veregetős ölelgetés mindaddig míg csak el nem felejtődik ki milyen színben békülget.
A polgármester örömében egy krétával egy nagy vonalat húz a penészes pince falára. Legyen ez a választóvonal. Új lapot indítunk. Talán sosem leszünk barátok, de a városért városunkért mindannyian jót akarunk. Még jobbat. Annál is jobbat mint idáig. S ezt együttes erővel könnyebben keresztül visszük.
Színtévesztő vagyok. Álmomban is . Hunyorgok a pince homályában. Nézném, hogy van e haja vagy bajusza a polgármesternek. Még nem látom. Csak azt, hogy nagyon el van gondolkodva. Annyira, hogy a harmadik poharas tószt után csak kiböki – kedves barátaim….
Na itt aztán filmszakadás . A bal kezem, a kisujjam beleér a pohárba, s vizes lesz. Pedig olyan szívesen álmodnék tovább.
Egyébként az álmos könyvek szerint minden ilyen ábránd egyszer csak megvalósul. A kérdés, hogy mikor.
