Az alábbi interjú megjelent a Russmédia belső újságjában. Velem készült, ha valakit érdekelne most elolvashatja.
A legszomorúbb, hogy tavaly még Paulovics Ágoston kollégám volt a senior kategória első helyezettje. Tőle vehettem át a helyet.
—————————————————————————
Negyvenöt esztendő egy szakmában, egy lapkiadó család berkein belül már csaknem Guinness rekord. Enyhe túlzással már csaknem félévszázad. Hogy kezdődött, mi inspirált az újságírás felé?
• Mondhatom minden simán ment. Édesapám korai halála után, 12 éves koromtól minden nyarat végiggürcöltem. Sokat dolgoztam. Majd 18 évesen eldöntöttem ideje lesz lazítani, olyan munkát keresek, ami kedvemre való, szórakoztat, sőt örömömet is lelem benne. Így érettségi után 1969 júniusában jelentkeztem slapajnak az Észak-magyarországhoz. Szerencsém volt.
• Sikertörténet magyar módra.
• Majdnem. Elsőre nem kerültem be az újságíró iskolába ám végül minden iskolát sikerült elvégeznem, amit csak kitaláltak, hogy nehezítsék a helyzetem. A rendszerváltásig munkatársként szakmányban gyártottam a cikkeket. Gyűjtöttem is a kivágott házi feladataimat, majd rádöbbentem, ha ez így folytatódik, a házi archívumom kiszorít a lakásunkból.
• Minek kell eltenni az írásokat?
• Nos, vannak elveim. Az újságírás valahol együtt jár a szakmai hiúsággal. Aki nem kíváncsi másnap a nyomtatott formában megjelent művére, legyen az akár nyúlfarknyi is lenézi az olvasót. Azt, akiből megél. Mindig is azt vallottam, csak azt érdemes megszerkeszteni, amit magam is szívesen elolvasnék. Az igazság az, hogy gyakran tévedtem, s mint mindenütt, időnként itt is alkut kell kötnünk saját lelkiismeretünkkel. Időnként meg csak elő kell venni a régi írásokat, s elgondolkodni, mennyi olyat műveltem, amiért egyszer még vezekelnem kell.
• Meddig akarod még a laptop billentyűit koptatni?
• Ameddig tehetem s hagyják. Erő, egészség és a szellemi frissesség függvénye. Nem szívesen hagynám cserbe az olvasóimat. Különben elárulom, hatvanon felül jött meg a munkakedvem. Tavaly három könyvre valót írtam össze a napi teendőim mellett. Az idén újabb kettő vár kiadásra, két hónapon belül már kaphatók is. Megjegyzem nyugdíjas újságíró csak papíron létezik. Amíg a szellem a s a társadalom mindennapos dolgai iránti érdeklődés parázslik írni, kell. Bízom benne, akad egy őszinte ember aki majd idejében szól, Pista nem kellene már erőltetni.
