Zöldre kékre allergiás vagyok –  miért nem lettem teherautó sofőr – máig is tudom a színlátó tesztet

Ha van jogosítványa akkor biztosan tudja mi is volna a képen. Ha mégse – ez egy színlátó teszt. Ma már interneten is elérhető, 1967 őszén viszont ezt a tesztfüzetet szigorúan őrizték. Csak orvosoknak volt. Én viszont szereztem egyet.

Ugyanis elsőre az MHSZ keretében teherautó vezetést tanultam    – volna ha első körben ki nem derül, hogy a kéket a zölddel tévesztem. Hajtogatták a lapokat és én mint egy analfabéta se a betűket se a számokat nem ismertem fel. Lőttek a villamos vezetői karrieremnek is. Persze nem adtam fel, fellebbeztem és másodszorra behívtak a budapesti Mester utcai központba. Próbáltam készülni és a megszerzett könyvből sorba megtanultam a számokat.  Arra nem is számítottam, hogy össze vissza lapoznak majd.

Emlékszem nagy tél volt rengeteg öreg sofőrbundás ember várt a sorára miközben a folyosó végén egy fehérköpenyes hölgy megkért, hogy küldjem át őket a másik épületszárnyba. Megtettem ezt a szívességet, csak az a húsz ember mégis rossz helyre ment. Természetesen engem okoltak a tévedésért én meg az orvost aki nem sorba lapozott.  Hiába bifláztam be még visszafelé is a számokat, pechem volt, csak nem kaphattam hivatásos jogsit.

Később , a rendszerváltás idején még egyszer jártam ebben az intézetben PÁV egyes vizsgán. Ahol hagyományosan leszerepeltem, de már nem a színlátó teszten. Szimulátorban kellett a szemből jövő autókat kerülgetni cirka húsz percig. Élveztem, olyan volt mintha a sztrádán mindenki éppen nekem akart volna ütközni. Sasszéztam és csillagos ötössel végeztem az első fordulóban. Majd jött a második feladat. A cél az, hogy a szemből jövőket kell telibe trafálni. Egyet se sikerült. Nem azért mert nem akartam. Egyszerűen a negyedszázados defenzív vezetési rutinom ösztönösen megakadályozta – tudat alatt – hogy ilyenre vetemedjek. Abban az időben mentő és tűzoltó autók veterán pilótái is hasonló okból sorra buktak meg . Mint én is. Később ezt a tesztet már csak a kormányőrségi sofőröknek kellett hibátlanul produkálni.

S, hogy szó ne érje a ház elejét – a jelzőlámpáknál semmi gondom, tudom, ha az alsó világít akkor szabad az áthaladás. Ing és nyakkendővásárlást  viszont nem szabad rám bízni még ma se.