SzántóGráf

A sajóbábonyi nagy bumm – ki hogyan emlékszik – ipartörténeti látványosság lehetne a kisvasúttal

Szombaton jelent meg a cikkem az Északban az 1979 -es sajóbábonyi robbanásról. Mint ismeretes az ÉMV , az Észak-magyarországi Vegyiművek akkoriban mint hadiüzem TNT-t is gyártott. Hogy mikor és miként történt a szörnyű tragédia az írásomból kiderült.

Nos megjelenése előtt volt egy kis belső vita az érintettekkel. Egy fontos érv szólt a megjelentetése ellen: a Bábonyi völgy ma egy prosperáló ipari park és ezzel árthatok a jó hírüknek. Jó tudni, hogy ott jelenleg a műanyag szivacson kívül sok gyógyszer alapanyagot készítenek és minden más veszélyes robbanószergyártást felszámoltak. Sőt tökéletesen rekultiválták a régi hadiüzem területét. Erre mondom, hogy az ezzel kapcsolatos megmaradt területeken viszont lehetne egy emlékparkot, múzeumot létesíteni. Mint ipartörténeti emléket a gyáron belüli 62 kilométeres kisvasutat is vissza lehetne állítani. Rekonstruálni kellene a nevezetes pályaudvarral együtt. Érdekes helyeken vezet a Bükk lábánál hegyen völgyön át a sínpár. Mint turista látványosság biztosan érdekes lenne az ipari múltunk  iránt érdeklődőknek. Hogy nem éppen egy kerek évforduló kapcsán publikáltam ezt azt már nehéz kimagyaráznom. Így jött ki a lépés, most volt jó idő most jutottam el oda és most volt kedvem hozzá. Különben régen terveztem.

Közben előszedtem a korabeli Borsodi Vegyész írásokat ebben a témában. Pfidler Annamária kolléganőm tudósított erről, ő most jelenleg az EMMI sajtóosztályán dolgozik.

Szerintem sokan olvashatták, mert azóta is többen telefonáltak ebben az ügyben. Elsőként egy hölgy aki szomorúan újságolta – édesapját vesztette el a robbanáskor. Kicsi volt még és így soha nem is ismerhette az apját.

Demjén László a BVK -ban dolgozott és elsőként küldték ki a mentéshez egy negyven tonnás daruval. Mire odaértek már a honvédségi páncélozott lánctalpas daruk  javában tették a dolgukat. Szörnyű volt a látvány a szerencsétlen áldozatokat egy kilométeres sugarú körben fekete zsákokba gyűjtötték. S ő úgy emlékszik, hogy egy ember élte túl aki ittas állapotban volt aznap reggel és e miatt hazaküldték. Állítólag a fáma szerint ettől kezdve élete évégig nem józanodott ki.  Csak ráívott. Két esztendeje hunyt el.

Exit mobile version