Az óvodám ahol nekem nem adtak enni – míg a többiek ebédeltek , hazakarikáztam

Kíváncsi lennék, hogy a bennszülöttek közül ki emlékszik erre a miskolci házra. Nem messze volt a Zöldfa utcától, a kerületi tanácstól a bagolyvártól.

Ez egy óvoda volt. Kötelező dedós szolgálatomat itt tudtam le. Máig se bocsájtom meg, hogy itt aztán a kirekesztetettek közé tartoztam. Ugyanis akinek a mamája nem dolgozott nem kaphatott teljes ellátást. Tehát amikor a többiek ebédhez készültek, kezet mostak nekem már néhány társammal az udvaron kellett sorakoznom. S várni anyukámra, aki hozta a két kerekű kerékpáromat és azzal haza karikáztam. A közeli Széchenyi út 50. számú házhoz.

A többiek ott ettek az oviban. Szerintem – ma már tudom édesanyám jobban főzött – de akkor nekem az az óvodai menü maga az elérhetetlen álom volt.  Időnként anyám szemére hánytam, miért nem dolgozik ő is mint a többi rendes anyukák.  Szóval mindig is egy gyógyíthatatlan haspók voltam és maradtam.

A ház helyén ma az ITC vagy is a volt pártház pöffeszkedik – emlékeim szerint.

Ha valaki oda járt és emlékszik még valamire ezzel kapcsolatban jelezze. ks.