Köszönöm a gratulációkat. Örömmel jelentem, hogy a Szabad Sajtó napja alkalmából a Magyar Újságíró Szövetség Aranytollát megkaptam. Ezt a szakmai életút elismeréseként adják. Esküszöm nagyon büszke vagyok erre a díjra. Így a hozzákapott kitűzőt ma felteszem a kokárda mellé, csak el ne veszítsem.
Ez az én portálom így aztán azt locsogok amit a szívem diktál. Őszintén. Nem titok, hogy régóta áhítottam ezt a díjat pedáloztam is érte rendesen. Közben sok általam nagyra becsült kolléga érdekében is lobbiztam míg végül magam is elnyertem. Korábban is felterjesztettek erre, de mindannyiszor az volt az elutasítás oka, hogy fiatal vagyok és még jól tartom magam. Nos, most , hogy enyém az Aranytoll alaposan kivizsgáltatom magam. Azt viszont figyeltem, hogy a díjazottak között tényleg még kiskorúnak számítottam. Sokan csoszogva mentek ki az átadáskor.
Mit meg kell még tudni a témában? Elsősorban azt, hogy sok barátom kollégám jelen volt az ünnepségen és velem együtt örültek. Horváth Jenő atyai barátom, Kolodzey Tamás, Kerényi László és Nagy József szerkesztő barátaim helyben gratuláltak elsők között. S megtisztelt Rózsa B. Gyuri és Takács Tibor és kedves felesége Lidia. Igazából most úgy érzem nincs nagyobb öröm mint az , hogy megoszthatom a sajátomat.
Hogy mit miért kapunk és hogyan és mire megyünk vele, lehet ezen filozofálni. Azon kívül, hogy tenni is kell érte valamit , szerencse is kell. A sors kegye, hogy megérhettem erőben. Persze van ennek egy szomorú üzenete is – mégis csak egy életmű díj – ami után húzzak el békében. Válaszom amíg bírom , s tehetem csak írnék tovább. Remélem ezzel az ígéretemmel nem sokakat szomorítok el.
Apropó a mai Északot a szokásosnál is nagyobb izgalommal halásztam ki a postaládámból. Ott virítok az első oldalon Tóth Károllyal az újságíró szövetség elnökével.S felettünk, nem mind öröm ami arany…Majd egy még hosszabb cím – A nőnap se volt szent – alatta – Szántó István aranytollas lett.
Tudom , biztos vagyok benne, hogy mindez csak a véletlenek összejátszása. Feltételezni se merem, hogy szándékosan kerültünk ilyen címek kavalkádjába. Meg különben is ma már nem szokás összeolvasni a címeket. Ha meg mégis akkor ez a sztori sokáig emlékezetes marad. Ha meg tudni akarnák az aranytollban pontosan annyi a nemesfém mint az aranyérben. Tehát ha így vesszük minden klappol.
S még egy adalék, a régió aranytollasai Bekes Dezső és Gyarmati Béla mindketten példaképeim a szakmában. Priska Tibor, Paulovics Ágoston és Fekete Béla akik előttem kapták meg ezt az elismerést. Jó kis csapat lettünk.
A kép amin próbálom megállítani az időt a miskolci nemzeti színház torony órájánál készült – fotózta Bujdos Tibor. S most jön a reklám – Miskolc város napjára Az ecetfák városa és a Vasgyári medvetánc után megjelenik a Torony magasan című könyvem. Előjegyzést nem veszünk fel, kapható majd amíg a készlet tart. A medvetáncos már teljesen elfogyott.
