Rakétát is árultam – levertem a konkurenciát – óránként hat forintért kölcsönöztek – zsákürítés garanciában

Egy sikeres rakéta kísérlet tanúja lehettem Miskolcon a hatvanas évek derekán. Nénikém és bácsikám Moszkvában jártak és ennek eredményeként egy kisebb műszaki áruházra való árukészlettel érkeztek haza. Budapestre. Emlékszem, gondban voltak az értékesítéssel így a biznisz egy része áttevődött Miskolcra, hozzánk. Mintha ma lett volna, egy hatalmas negyven kilós szalagos magnetofon, a magyar Mambó háromszoros méretben vezette a listát. A zászlóshajók, a Rakéta porszívók még egy színben, szürkében virítottak. Hoztak még vagy húsz színházi látcsövet, piros műbőrtokos kukkereket és és sok villanyborotvát. A magnóra rátettem a kezem és még aznap össze kapcsoltam a régi Orion rádiónkkal. Innentől a Szabad Európa rádió Tinédzser partija mindennap frissült. Szalagon. Amíg orsóval és szalaggal győztem.

A porszívót meg úgy vitték mint a cukrot. A szomszédok körében nem győztem a rakéta kísérletek lefolytatását. Volt egy olyan érzésem mintha a házunk minden lakója velem szeretné kitakarítani a lakását. Ugyanis abban az időben a porszívó nem volt annyira elterjedve. A Széchenyi úti kölcsönző boltban akár hat órára is kikérhettük mint a parketta fényesítő gépet vagy a baba mérleget a kvarclámpával. Ha jól emlékszem egy ilyen takarítógép napi hat forint volt és letétbe elkérték a személyi igazolványt. Mire eladtuk az összes porszívót addigra teljesen ki lettem képezve a szovjet ipar remekéből. Mindenkinek elmagyaráztam az ehhez szükséges kellékeket – ezekhez ugyanis volt még egy festékszóró is, amit egy befőttes üvegre lehetett applikálni.

Ki ne hagyjam, minek is köszönhettük a szerencsénket, hogyan sikerült ennyi mindent összeszedni ott ahol a nevezetes GUM áruházban a cipőket találomra vették. Majd kint az előtérben a szerencsésebbek összeválogatták és cserélgették méret szerint. Aki nem látta el se hiszi, hogy miként barátkoztak az emberek  a doboz nélküli fűzőkkel összeerősített lábbeliket lóbálva az utcán. Cipőkanál nélkül a járdán guggolva csereberéltek akár órákig is mígnem összejött a bolt.

Nos, a nénikémnek mázlija volt. A szállodában a folyosó végén székelő szobaasszony rácsapott Azsika fehérneműire. Nem tépte le, de kiszimatolta – úgy, hogy bement a szobába amikor nem voltak bent – és leleltározta a habselyem kötöttárugyár választékát. S mindbe beleszeretett, az összes kombinéba, bugyiba és melltartóba. Egy kupacba rakta és egy olyan összeget kínált értük amitől a  család megszédült. Majd gondolkodtak, hogy rendben, fehérnemű nélkül is haza lehet repülni , de mit csináljanak a sok rubellel amikor az üzletekben még az olajos halért is százméteres sorok kígyóznak. A barisnya feltalálta magát és másnapra már árukészlettel bombázta a nénikémet. A hordozható televízió – a minivizor kivételével minden gazdát cserélt. Ennek eredményeként a mi háztartásunk is gépesítve lett bár a Szaratov hűtőszekrény csak jóval később költözhetett be hozzánk. Mégis abban az időben mi voltunk a szomszédos kölcsönző bolt legnagyobb konkurense. Még a porszívó zsákok ürítésével is engem kerestek. Mint a helyi házi Rakéták szakértőjét.