Jó tanács. Csak beteg ne légy. Vagy ha elkapott a gépszíj eszedbe ne jusson csak úgy betoppanni az orvoshoz. Még ha mentővel viteted magad akkor sincs sok esélyed, hogy foglalkoznak veled. Ha nincs ismerős, esetleg bélelt boríték akkor vedd elő a Trében asszony patikáját vagy fordulj egy nyíltan profitorientált kuruzslóhoz.
Három hete kínoz a száraz köhögés. Megfázás vagy a szokásos nyár elei allergia vagy ki tudja mi. Dohányzás nix, sose szívtam tehát nincs míröl leszoknom. Teából, hárs, csipke és kamilla sok mézzel meg valami norvég zuzmós tabletta, mindet végig próbáltam. Sőt kámfor olajjal és zsírral is kenegettem a mellemet. Semmi javulás.
Tehát komolyan vettem a körzeti doki tanácsát, irány a beutalóval a MISEK Szent Ferenc. Csak ott van ilyen légzésfunkciós vizsgálat. Ha van. Ott ugyanis elmagyarázták mennyire naiv vagyok, ide csak hordágyon lehet rájuk rontani. Telefon, előjegyzés, egy hétre , két hétre. Na meg ha velem beszél – nem telefonál okít, nevel mellékesen az orvos – amire betegen nem úgy reagálunk mint az egészségesek. Különben a váróban egy ember várta a sorát. Ilyenkor képes azt hinni a beteg, hogy a doktor úrnak is van lelke és csak megvizsgál. Ha már senki nem vár a sorára a délutáni rendelésre. Ám erről szó se eshet. A beteget leckéztetni kell, szívatni ahogy csak lehet. Tanulja meg a sorát s majd meggyógyul.
Ilyenkor jut eszembe , hogy a jó orvosok már a Lajtán túl valahol Londonban gyógyítanak. Nagy pénzért. Gondolkodom, hátha nekem is arrébb kellene már állnom. Hiszen Berlinben, Oslóban és Londonban szinte örülnek a magyar ajkú pácienseknek. Akikkel magyarul is szót érthetnek.
