Időnként kezem ügyébe akad egy két régi fotó. Ilyenkor előbújnak a rég feledésbe merült emlékek. Koduba György barátom talán a nyolcvanas évek derekán hunyt el meglehetősen tragikus körülmények között. A hétvégeken az Adriára járt búvárkodni mígnem egyszer a szokásosnál gyorsabban jött fel miközben a megengedettnél mélyebbre merült. Sajnos már nem tudták újjáéleszteni.
Gyuri barátom mint villanyszerelő hivatalosan Bécsbe járt dolgozni majd egyszer önállósította magát és családostul kitelepedett. Boltot alapított a Maria Hilferen és innentől a magyar csencselők szentje lett. Aki valamit nem tudott legálisan behozni , vagy nem is akart vámot fizetni annak Gyuri segített. Ki-be csempészésben verhetetlenül jó és segítőkész volt. Sokáig vigyázott rá a Teremtő mert amikor csaknem kétszáz kilométeres tempóval szállt el a sztrádán az új nagy Volvojával egy karcolás nélkül megúszta.
A kép a bécsi üzletében készült. Neki köszönhetem az első videómat, a kameráimat és még sok mindent amit akkoriban csak a Lajtán túl lehetett megvenni. Egyszer kétszer autóvásárlásban is segített. Nagyon jó, önzetlen ember volt, semmire nem mondott nemet. S amit megígért azt megtartotta. Minden pénteken délután megjelent a Budapest szálló parkolójában ahol már többen várták és kiosztotta mindazt amit megrendeltek tőle.
Hirtelen, váratlanul, fiatalon ment el.
