SzántóGráf

Búcsú egyetlen unokaöcsémtől – András örökre elment

Egyetlen öcsém, Kolozs András, nekem, nekünk csak Andriska szombaton reggel itt hagyott minket. Tavasz óta betegeskedett, tudtuk a helyzet kilátástalan mégse akartuk elhinni az elkerülhetetlent. Hihetetlen energiával, élni akarással küzdött a gyilkos kór ellen. Nehezen hagyta el a humora -utolsó képét , mosolyogva küldte, mutatta a kemoterápiától megritkult haját.

András Budapesten a műszaki egyetemen végzett, matematikus mérnök volt.  Rá jellemző önérzettel utasította vissza, hogy bárki is szót emeljen a sikeres felvételije érdekében.  Ha felvesznek, az legyen a saját érdemem – mondogatta.  Nagyon jó eredménnyel végzett és az UVATERV megbecsült mérnöke volt hosszú ideig. Egyszer ott is meglátogattam, büszkén mutatta az általa kezelt keletnémet szalagtárcsás számítógépeket. Majd a rendszerváltás, a nagy tervező iroda megszűnése után mint sok százezer hozzá hasonló műszaki ember a privát versenyszférában kereste a boldogulást.

András pontosan 1956 -ban született. Mint ha ma lett volna, emlékszem, hogy a forradalom után láttam meg először.  A Rákóczi úti házuk , lakásuk kiságyán feküdt. A harcok idején a pincében volt a szüleivel. Szerencsére mert a kiságyát is több kósza belövés érte. András most alig 59 esztendősen hagyott itt minket. Szerető felesége Judit és imádott lánya Andrea  példátlan odaadással a végsőkig gondoskodott róla.

Ma délelőtt 11  órakor veszünk tőle örök búcsút a Budapesti Kozma utcai temetőben.

Megjegyzem a fenti képe az utolsók közül is az utolsó. Készült az AB Ovo kiadóban. Amikor a Kádártól Castróig című könyvemet szerkesztettük.  Ebben öcsém és családja is szerepel.

Exit mobile version