Marhahúsos táska – nagy kövér, belülről üres – jaj de jó volt a nagyrédei szőlőskert – ahol a miskolciak találkoztak

Bár jómagam úgy vezetek Pestig, hogy ha nem muszáj nem állok meg.  Tartok attól, hogy ha megpihenek újra le kell előznöm akiket már egyszer elhagytam. Ám ha nem én vagyok a kocsiparancsnok utasként nem sok beleszólásom lehet az útitervbe. Egyébként, anno amikor egy ilyen 180 kilométeres túra akár két óra húsz perc is volt mindig megálltunk a Szőlőskertnél. Ez a Nagyrédei fogadó a régi hármas út mentén fontos pihenő és találkahely volt. Mi miskolciak itt mindig összefutottunk egymással, valakivel , akikkel ebben a nagyvárosban aligha volt szerencsénk egymáshoz. A nagy és fontos emberek, a fekete Volgákkal közlekedők is megálltak itt.Kávézni, pogácsázni és pisilni. Kedves, gyors és szolgálatkész volt a kiszolgálás, mindenki tudta, hogy sietünk és idejében Pestre kell érnünk. Emlékszem, hogy a terasz mellett volt egy faház bemutató is. A bejárat előtt meg időnként friss szőlőt kínáltak. A sztráda még nem volt meg így mindkét irányból ez volt az út menti oázis. Majd az autópálya ezt is elsorvasztotta mint a Mezőkövesdi hotspotokat.

Ja mit is akartam mondani. Az új félidős találkahely a Borsókúti OMV kút. Tegnap, csütörtökön ott volt szerencsém, vásároltam egy tetszetős marhahúsos táskát. Pompásnak nézett, de könnyűnek találtatott. Első harapásnál kiderült, a nagy falat belül tök üres. Vettem egy jó nagy levegőt, jó drágán. Reklamáltam, mert őrzöm a rossz szokásom. Válasz, ezt bizony nem ők készítik, s adtak egy másikat. A bele harapottat visszavették. Persze a másik is kongott, abban sem volt semmi. Már szólni se mertem, mert még azt mondják, hogy a cigány pecsenyében sincs roma, mit is keresnék egy marhahúsos táskában. Még jó, hogy nem raknak bele egy szürke marhát.

Mindegy ha lenne Szőlőskert én ma is csak ott pihennék meg. Csak hát nincsen. S már nem is lesz. Viszont a régi fotók olyan ismerősek.image image image