Göncz Árpád halálára – Árpi bácsi elment – amikor együtt szervezkedtünk – egy síkban kellett a kép

A Népszabadság újjá alakulásának ötödik évfordulójára óriási ünnepséget – mondjuk bulit csaptak Óbudán egy kastélyban. Útlezárás,  mágneskapu és minden ami egy ilyen protokolláris felhajtáshoz kell az ott megvolt. Nem véletlenül, hiszen a frissen megválasztott Horn Gyula miniszterelnök mellett Göncz Árpád és Torgyán József is volt. Hihetetlenül jó hangulatban egymás hátát tapogatva üdvözölték egymást. Akkor.

Mint mindenre fogékony tollforgató két dolgot tettem – figyeltem a svédasztalok kínálatát és jegyeztem ki kivel és merre sétál, beszél , barátkozik.  Egy asztalnál a főszerkesztő mellett Horn Gyula egy üdítőt kért. Én így emlékszem. Ötvös Pál szólt az érdekében , jelezte a pincérnek, hogy miniszterelnök úr szomjas. A főúr térült fordult , az asztalnál megállt és körbepásztázta a vendégeket – többek között Árpi bácsit is .  Majd rákérdezett, ki a miniszterelnök?  Horn nem vette zokon. Tudomásul vette, hogy az ismertsége nem olyan eget verő. Ám amikor a pincér a poharat Göncz elé tette az már neki is sok volt.

Bevallom, Árpi bácsi már nekem elég jó ismerős volt. Ugyanis szokás szerint minden külföldi útjára befizethettek a tehetős , fontos emberek.Így a gyáriparosok országos szövetségének elnöke aki miskolci volt rendszeresen vele tartott. Jó befektetés egy ilyen utazás, több okból is. Nemcsak üzleti de egzisztenciális előnyökkel is jár. Az volt a gyakorlat, hogy miskolci barátunk minden ilyen útnál megkövetelte a sajtó nyilvánosságot.  Hát ami jár az jár, amikor egy ilyen ilyen útról hazatértek nekünk ott kellett várnunk a repülőtéren. A Ferihegyin, akkor még csak így becéztük. S meg kellett szervezni, organizálni, hogy Árpi bácsi és barátunk egy síkban jöjjenek ki a VIP kijáraton. Nem panaszkodom, de ettől a feladattól minden fotósunknak égnek állt a haja. Volt aki ilyenkor beteget jelentett. Még nekem is be kellett szállni ebbe a projektbe. Minden áron kellett egy olyan kép amelyen a két elnök együtt van, egymás mellett.

Végül ismerve a köztársasági elnök sajtófőnökét később már minden olajozottan ment. Árpi bácsi tudta a dolgát, összekacsintottunk és már is mindenki pózolt a kamerának. Nos ezen a népszabis bulin ismét sikerült oda sündörögnöm Göncz Árpád mellé és megbeszélhettük, hogy legközelebb miként adózzunk a mindannyiunkban megbúvó egészséges hiúságnak. Árpi bácsi csak mosolygott – tudod fiam egy ilyen önköltséges távol keleti út mindennel együtt félmillió forint . Ezek a képek beleférnek . Halkan, szerényen hozzátette, az  ő renoméján ez semmit  nem ront majd.