Égtem mint a rongy. Így jár az aki faluról jön a nagyvárosba. Szóval kértem egy kis üveg sört. Ottakringent, az előttem is azt választotta. A pultosnak magyaráztam, nincsen kupak nyitom , megköszönném ha lekapja a tetejét. Visszanézett. Gondolta, most jöhettem a sittről, ha nem ismerem az új technikát. Rátette a pracliját a kupakra, majd , szabad kézzel, szerszám nélkül, kőnyűszerrel lecsavarta. S én néztem mint a moziban. Tényleg ezzel a technikával még nem találkoztam. Bár engem még a mosó és tisztítószeres gyerekzáras kupakot is megizzasztanak.
Most eltettem az üveget. S tanulmányozta. Látszólag mint a normál sörös zárfedél. Viszont rajta a használati utasítás, nem pattintani, csavarni.Még azt is szájba rágják, hogy merre. Amikor elmeséltem mindezt egy bennszülöttnek, megnyugtatott, ő is mostanában ismerkedett meg ezzel. Sőt amikor le akarta pattintani, mert nem látott még ilyet szilánkosra tört az üveg nyaka. Dobhatta el. Na erre mondom, már nem is röstellem annyira a balfaszságom.
Tokaj
