Félrelépni sosem árt – a hűség avítt kategória – szédelegtem egy hasznosat – mi jobb az UPC vagy a Telekom

Nincs szerencsém a szolgáltatókkal. Mint már elmondtam alig pár napja megcsaltam a Telekomot. Nem egyedül, családostul. Nem hidegültünk el, csak hát úgy gondoltam, ideje egy kis változatosságot teremteni a kapcsolatunkban. A tévé csatornák számával elégedett voltam viszont az internet  lassú volt és ugrált az IP cím. A telefon annyira régimódi vonalas, hogy nem tűrte a vezeték nélkülit és nem volt szinkronban a házi központtal.  Így aztán elcsábultam. Valaki, valaki az UPC részéről naponta bombáztak mindenféle ajánlattal. Hogy ha őket választom nem kell semmi box és bejön az egész világ a szobámba. Ingyen hívhatok mindenkit, reggeltől estig beszélhetek kedvemre.  Persze vonalat nem kaptam, most is süket a készülékem.

Így aztán szégyenszemre most visszasomfordálok a Telekomhoz. Ismét tőlük kérem az internetet, a telefont és a tévé csatornákat.  S ahogyan számolom csaknem féláron mint korábban amikor hűségesen kitartottam mellettük.

Mi a tanulság ? Csapodároknak áll a világ. A hűség egy avítt kategória. Időnként félre kell lépni, s utána  vissza lehet még odalógni. S már is nő az ázsiónk. Forintban.