Immár húsz esztendeje, hogy elhunyt az aranykezű drága apósom. Kéri Zoltán díszműbádogos már az ötvenes években aranyérmet nyert az első miskolci ipari vásáron. Akik nem tudnák, ezt még akkoriban a Földes Ferenc gimnáziumban rendezték. Egy gyönyörűen kidolgozott díszdobozzal elvitte a pálmát. Élete végéig büszke volt erre, minden névjegyén ott volt a titulusa , az aranyéremmel kitüntetett mester. Különben képes volt egy kis májkrémes dobozból csodálatos locsolót készíteni. Az a régi fotó egy református templom tornyára rendelt kakas. Ilyet manapság már nem nagyon tudnak megmunkálni. Legalábbis kevesen képesek erre. Akkoriban egy tévéfilm is készült erről a munkájáról. Ennek a darabnak egy másolata máig is látható a Mezőcsáti Közösségi ház kiállító termében az emeleten.
A kép a műről a mezőcsáti műhelye előtt készült. Számára a mestersége, az alkotó munka volt szórakozása. Nem ismerte a szabadságot, a nyaralást. Ritka az aki ilyen örömmel képes gyönyörködni a művében. Különben a városban legalább tíz bádogos dolgozik akik mindannyian nála tanulták a mesterséget.
