Ha már szilveszter – beakadt a rendőr lába – túl spirázták  a tömeg jókedvét – csak egy szó, a villanyrendőr emlékére

Múltidéző. Valamikor a hatvanas hetvenes években szilveszter éjjelén  a miskolci villanyrendőrnél volt a gyülekező. Addigra már eltűntek a trombitás, a kalapos és a konfetti árusok. A rendőrök nagyon paráztak az ilyen alkalmai csoportosulásoktól. Semmi okuk nem volt a félelemre, hiszen az emberek többségében csak az alkohol szint miatt nőtt meg a felszabadultság érzése. Hangoskodtak , dudáltak, dobálták a pezsgősüvegeket és égették a csillagszórókat. A petárda nagy ritkaság volt. Később kezdték behozni a lengyel csencselők.

Amikor gyűlt a sokadalom – talán a nyolcvanas évek elején  járhattunk – egy ilyen utcai buli alkalmával tetőfokára hágott a jókedvünk.  Biztos ami biztos a biztos urak jelezték  a központnak, ahonnan gyorsan megérkezett egy teherautóra való rendőr.  Gyorsan ugráltak le a platóról, s kezdték volna – az oszoljunk polgártársak, nincs itt semmi látnivaló – dumát. Ám a nagy sietségben egy köpcös rendőrnek beakadt a lába miközben ugrott volna le. Esküszöm annyira  muris volt, hogy nevethetnékünk támadt. Visszafogtuk magunkat, s próbáltunk nem röhögni a szerencsétlenségen. Szegény csúnyán megütötte magát. Nagyot koppant. Sajnálni kezdtük. Körbeálltuk s míg a mentők meg nem jöttek. Ez a különös intermezzo oldotta a hangulatot. Eluralkodott az összetartozás érzése.  Végül a rendőröket is megkínáltuk a maradék pezsgőből. Még nem voltak térfigyelő kamerák így buékolhattunk egyet közösen.

Jut eszembe állt még a villanyrendőr, a vastraverz, a monstrum, ami egyesek szerint a kor önkényuralmi rendszerének tipikus jelképe volt. Ami úgy nem igaz, ahogy állítják. Egy közlekedés irányítási objektum volt hosszú  évtizedekig amit megszoktunk. A szívünkhöz nőtt és máig is hiányzik. Biztosan nem az a gomba, tetején a kabinnal. Inkább azok az emlékek amelyek ahhoz a helyhez köthetők . Egészséges nosztalgiát táplálnak sokunkban. Sajnálom azokat a barátaimat akik lelkesen próbáltak segíteni a helyreállításban.  Jó volt tudni, hogy Miskolc polgármestere, dr. Kriza Ákos is egyetértett az ötlettel s megadta a visszaépítés lehetőségét. Csak ugye mindig akadnak olyanok akik szeretik mások homokvárát felrúgni. Ez egy régi rossz szokás a játszótereken. Kisgyerekek öröme. Majd ezek is felnőnek és nagyfiúk lesznek. Csak nekik a villanyrendőr nem az első húsz bimbózó komoly szerelem emlékét idézik meg. Számukra csak egy régen volt homokozó, amibe még ideológia elveket is belemagyarázhatnak. Legyen ennyi örömük.

Ha elfeledtem volna , mindenkinek sikerekben gazdag, egészséges, boldog újesztendőt !