Bécsben minden januárban megrendezik az újságolvasás hetét. Ilyenkor a jobb kávéházakban minden kiadó kiteszi az asztalokra a lapjait. Mondjuk úgy kiterítik a lapokat. Kóstolóként. Tetszik az ötlet. Különösen , hogy az újságokat még olyan nádkeretre feszítik mint amilyenek nemrégiben még minden jobb fodrászüzletben is látható volt. Ma már egy helyen gyártják ezeket a tartókat, egy gödöllői kosaras készíti, de szinte csak exportra dolgozik.
Sokat gondolkodtam, miként lehetne mifelénk is meghonosítani ezt a jó szokást. Mert ugye csak kellene a reklám az újságnak, a lapoknak, érdemes lenne visszahódítani a nyomtatott sajtótól elpártolt hűtlenkedőket.
Jut eszembe egy régi sztori. Olyan necces, nem morbid, de a jó ízlés határait súrolja. Egy családfő kért tőlem egy köteg újságot, mondta , hogy nem számít a megjelenés ideje. Kell és kész. Majd kinyögte, a Németországban élő lányának küldené. A gyerek megszokta, hogy a toalettjét ezzel kezdi és míg olvas megindul az emésztés végső fázisa. S mióta ott a távolban hiányzik a szeme elől a megszokott újságja rekedéssel küzd. Kisegítettem.
No, nem azért vagy ezért, de jó lenne a szakmát ünnepelni egy hétig itt is. Időnként nem csak a pénzt kell olvasni!