SzántóGráf

Mit látnak szemeim – amikor Sándor és Imre összefutott Miskolcon –

Ha mi egyszer megígérünk valamit azt be is tartjuk. Kerényi László barátom elszánta magát, hogy  a számára is értékes, sokat mondó arcív fotókat megosztja Olvasóimmal. Most éppen ezt kaptam. Aki nem tudná balról Friderikusz Sándor jobbról pedig Gajdos Imre a kedvenc tévériporterem.

S most következik, az mi erről eszembe jut. A fotó a kilencvenes évek elején készülhetett Miskolcon a Centrum Áruház előtt. Akkoriban Sándor a sztár még kevésbé volt ismert a Nyíregyházi tévénél dolgozott. Extravaganciája már itt is megfigyelhető. Amikor az egyik könyvét dedikálta a Géniusz könyvesboltban lányom csinálta vele az interjút. Egy angol kocsival jött, sofőrrel és meglehetősen tartózkodó volt mindvégig. Szakmánkban – a médiában bevált szokás a tegeződés -ő viszont semmiképpen nem akart a szintemre süllyedni. Először magamra vettem, de kiderült, hogy nála a pertu valami kitüntetés. Hát ha az megleszek e nélkül, csak az asszisztense ne telefonált volna annyiszor rám, hogy szeretne egy példányt a megjelent interjúból. Később egy telefonos interjú hozott össze minket – megvan a felvétel – meglehetősen durcásan nyilatkozott azokra a kérdésekre amelyek ténylegesen érdekeltek volna még valakit. Számomra furcsa volt, hogy miközben ő mindenkinek a magánéletében éles késsel vájkál a sajátját teljesen tabunak tartja. Az se volt valami megnyerő amikor a saját rendőrségi ügyét a nyilvánosság elé tárta. Belebetegedett, hogy egy ittas vezetés alkalmával megcsípték. Megjegyzem, ha nem  újságolja el a kutya se foglalkozott volna ezzel.

Gajdos Imre a Miskolc Televízió legjobb munkatársa volt. Közismerten lámpalázas vagyok és ha kamera elé kellett állnom vagy ülnöm az összes rejtett komplexusom előmászott. Dadogtam, hebegtem. Ám ha Imre kezében volt a mikrofon észre sem vettem, hogy adásban beszélünk. Személyisége, szakmai hozzáértése zseniális, szerintem kár, hogy az országos tévék nem csábították el. Érzéke van felszabadítani az embert az ilyenkor szokásos szorongásából. Igaz némi elő dumálással észrevétlenül mentünk át élesbe.  S utána már nem zavart a villogó piros pötty a kamerán. Ezek a felvételek megvannak, s ezeket máig is élvezettel nézem vissza. Csak úgy mondom volt egy másik miskolci riporter, aki egy időben hatalmas karriert futott be a televíziónál, ő viszont élvezte, hogy a beszélgető partnereit megizzasztja, ellehetetleníti.

Exit mobile version