Ismét egy régi kép. Érdekes, hogy ezekre mennyien rákattannak. Mit is látunk ezen a hangos felvételen. Mert szerintem ez beszél is. Még ha oroszul is, de beszél. Az alkotó szerint valahol Szerencs környékén kirendelték az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg egyik harci alakulatát. A feladatot hősiesen teljesítették, leküzdötték a répa földet. A téesz megmenekült, rengeteg munkaegységet megtakarítottak. A katonák meg egy jót ettek mert ilyenkor megvendégelték őket.Hogy egy kicsit piszkoskodjak is, látszik , az orosz katonák örülnek ennek a kirándulásnak. Ritkán engedték ki őket eltávozásra, valójában a laktanyán kívül nem mozoghattak. Még a tisztek is csak külön engedéllyel. Meg volt ennek az oka. Nem akarták a lakosságot hergelni az idegen katonák látványával. Míg az amcsi katonák szabadon kószálhattak a nyugati NATO országokban a szovjetek el voltak zárva.
Ennek volt egy másféle magyarázata is. Láttam a tisztek is meglehetősen rosszul voltak elengedve, szakadt csizmában és csaknem rongyos kabátban voltak hétköznapokon. A fáma szerint a szegénységük oka, hogy a vállukon vitték a szocialista tábort, sokba került a keleti blokk fenntartása és ha kiengedik a katonákat a magyar életbe elcsodálkoznak a viszonylagos jólétünkön.
Mezőcsát mellett is állomásozott egy kisebb szovjet csapat. Egyszer valahogyan kimehettek a faluba és bekeveredtek egy faluvégi roma lakodalomba. Az egy katona ki is nézett magának egy jó nőt, nem is sejtve, hogy az a menyasszony. Tudta is , de nem zavarta, s nem akart le tenni a hódítási szándékáról. A következménye az lett, hogy tíz katona addig verekedett a roma násznéppel amíg ki nem értek a katonai rendészek. Az esti vacsorára pedig már együtt ültek a bepólyázott sebesültek a lakodalmas sátorban. A majdnem megszentségtelenített menyasszonnyal és a félholtra vert bekötött fejű vőlegénnyel.
Hogy mi van ma . Van barna és nádcukor meg folyékony édesítőszer. Cukorrépa földnek már híján vagyunk, cukorgyárunk meg egy se maradt. Nem a szovjetek vitték el.