Belügy, kimondottan szakmai . Nem is tudom miért osztom meg a nyilvánossággal. Talán azért mert az újságírószakma szervezeti problémája csak kihat mindannyiunk életére, közérzetére. Ezt onnan is gondolom, hogy naponta a többször kapok felháborodott telefonokat egy-egy újságcikk tartalma miatt.Rossz természetem és lustaságom miatt sosem vitatkozom. Vagy csak egyetértésből mindig igazat adott a mérgelődőnek. Ha ez nekik jólesik, nyert ügyem van. A lényeg, hogy senkit nem szeretnék eltántorítani a rendszeres olvasástól.
A lényeg, most szombaton tartotta a Magyar Újságíró Szövetség a szokásos tavaszi közgyűlését. Figyelmesen meghallgattuk Komlós Gábor elnök úr beszámolóját. Majd keserűen tudomásul vettük, hogy bármennyire is igyekezett a szövetség gazdálkodása bukóban van. Csak a Tihanyi üdülő évi tíz milliós veszteséget okoz. Nem fizetjük rendesen a tagdíjat és az állami támogatást már hírből se ismerjük. Közben szemeztünk a plakáton mosolygó Mikszáth Kálmán elnök úrral aki éppen most 120 esztendeje alapította meg a szövetséget. A krónika szerint a szerkesztők szervezete korábban komoly társadalmi erőt képviselt. A tagok az orvosi ellátáson kívül ingyenes vasúti bérlettel rendelkeztek és külön nyaralójuk és a biztosításuk volt. A tagságot csak két ajánlóval lehetett elnyerni. Hogy mi van. Agonizálunk. Van egy csaknem két milliárdos vagyon ingatlanban és ez folyamatosan emészti a vésztartalékot és a szerény bevételt. Miközben a tagság elöregedett és az utánpótlás lenne, de a fiatalabbak már nem kedvelik az ilyen fajta mozgalmi, szervezeti kötödéseket. Ilyenkor mondják napjaink megvannak számolva. Ha csak nem próbálunk új stratégiát alkalmazni a vezetésben.
Egy apróság, a közgyűlés elsőre szavazatképes volt, bár a küldött létszáma nem volt teljes. A hallban kávé , de a teremben az ellátás – most tessék figyelni – lekváros és zsíros kenyér volt. Tehát a főétel és a desszert egymás mellett sorakozott. A mellékelt képek szerint.
Gondolkodtam felszólaljak e. Ha ugye kötözködhetek, miért is hagyjam ki. Szót kértem. Elmondtam , hogy ezúttal megkövetem az új elnököt aki egy különös trükkel torpedózta ki az elődjét. Beléptette az általa vezetett újságíró iskola növedékeit, olcsó junior tagsági díjjal majd velük emeltette magát az elnöki székbe. Ezt mindenütt puccsnak nevezik. Ő viszont ezt fiatalításnak tartja. Nézőpont kérdése. A lényeg, hogy a tavaly megismert királyválasztók csaknem teljes létszámban most is ott voltak a közgyűlésben.
Régi sirám. Miért is legyenek tagok a vidékiek, miközben mi semmi előnyt nem élvezünk a pesti szolgáltatásból. Akár Budapesti szövetségnek is hívhatnák a szervezetet.
Másik pikírt megjegyzésem – miközben azon kesergünk, hogy a kormány már régóta nem támogatja a szervezetünket, a vezetőségnek eszébe se jutott, hogy merő udvariasságból bárkit is meghívjon a közgyűlésre a kormányszóvivők közül. Vegyes volt a reakció. Ennek ellenére írom, a szövetségnek diplomatikusan, az elvi viták ellenére kapcsolatot kell tartania a mindenkori állami vezetéssel. Csak az éppen regnáló kormányoktól kérhetünk támogatást. S ideje tisztázni is, hogy ügyes bajos cseprő dolgainkkal melyik hatóság minisztérium hatáskörébe tartozzunk. A sajtóban való üzengetés helyet , ideje van egy higgadt párbeszédnek. Tudomásul kell venni, hogy a kormánynak legalább annyira szükséges van a korrekt együttműködésnek mint a szövetség tagságának. Itt lesz néhány beszédes kép s ha még eszembe jut valami kifecsegem. Például a szakma jelenlegi erkölcsi állapota, az újságírók megítélése a politikában. Hogyan támogathatnák a vidéki kiadók a szövetséget.
