Igen volt egyszer egy Déli Hírlap. Élt 1969-2002. Alapító főszerkesztője Csala László, első főnököm most ünnepelte a kilencvenedik születésnapját. Közben elmesélem, hogy Laci bácsi jogosan orrol rám, ránk. Röstellem, de csak elmondom, anélkül, hogy mentegetőznék. A lap indulásának 25. évfordulóján már a kiadó igazgatója voltam és úgy gondoltam érdemes megünnepelni a negyedszázados jubileumot. A tapolcai Juno szállóba szerveztük a bulit ahol az ihaj csuhaj sose halunk meg reményében mindenkit köszöntöttünk és megjutalmaztunk. Akkor már elődeim közül senki se volt a lapnál. S azt hittem, ha meghívom őket sikerült mindannyiukat össze békíteni. Mert ugye mint minden jobb családban nálunk se volt valami felhőtlen a viszony az egymást követő vezetők között. Hittem, hogy majd magam simítom el a korábbi ellentéteket és a nagy ünnep egy boldog pillanatában összehozom az ősöket. Örültem, hogy közülük Laci bécsi és kedves felesége elfogadta a meghívást és velünk volt. Videó és több kép tanúsítja.
Sajnálom, s soha nem bocsájtom meg magamnak se , hogy ez alkalommal nem köszöntöttük Csala Lászlót a lap alapító főszerkesztőjét. A nagy ünneplésben az arany pecsét gyűrűk átadása közben megfeledkeztünk arról az emberről akinek a Déli Hírlap megalakulását köszönhettük. utólag is szégyen, de ezen már aligha változtathatok. Nem volt szép. Sajnálom és megkövetem mindezért.
Kedves Laci bácsi a századik születésnapodon minden jóváteszünk. Isten Éltessen sokáig. Kerényi Lacinak meg köszönöm a jól sikerült fotókat.
