Én még várakoztam a Zsolcai kapui vasúti sorompó előtt. Biztosan mindkét oldalán. Mert lusta voltam a Selyemréti aluljáró felé kormányozni. Nos, akárhányszor ott álltam, mindig eszembe jutott – valamikor a harmincas években Gömbös Gyula miniszterelnök, aki a Miskolci Postapalota felavatására jött ugyancsak ott várakoztatták a sorompónál. Ő akkor helyből megígérte, hamarosan egy felüljáró lesz itt. Igaza lett, a hetvenes évekre meg is épült.
Egyébként a gyalogos aluljárókkal nincs sok szerencsénk. Az Avasi és a Vörösmarty utcai befuccsolt. Bármennyire is takarítják, óvják ezeket nem szívesen lépcsőzünk. Késő este meg meggondoljuk, hogy lemerészkedjünk a mélybe. A Zsolcai kapuban is ez a helyzet. Rájöttem vagy egy egyenes, illetve kevésbé legális átjáró a híd alatt. Igaz, közben a síneken is át kell bukdácsolni, veszélyes, de egyszerűbb mint a földalatti gyaloglás. S itt megtekinthető az a sínpár amely valaha az István malomba vezetett. Benőtte a gaz. Erről jutott eszembe, hogy mennyi ilyen súlyos vasúti sínpár rozsdállhat országszerte a földön. Olyanok amelyek már sehová nem vezetnek, de a szorgos fémgyűjtők, kereskedők képtelenek önerőből megmozdítani, eltulajdonítani, újra hasznosítani.
