Már nagyon ment a gyaloglás és a fotózás. Most éppen a belvárosi Duna parti élményeit próbálom összefoglalni. Ez ugye a szállodasor ahol szinte csak külföldiek lófrálnak. S mit látunk, a kettes villamos, ami akár panoráma tramváj is lehetne olyan pályán csörömpöl amelyen hatalmas gaz nő. Parlagfű a város szívében. A sétány fáira egy érdekes kiállítás képeit akasztgatják. Valami skubi képek. Lehet skubizni, ingyen és a képeket ha megtetszik helyben megvehetjük. Magam is skubiztam. Érdekes volt a dobozokba kukucskálni. Amit tudni kell a frekventált részeken rengeteg a hajléktalan. Együtt érzek a szerencsétlenekkel. Viszont tudom, Tarlós István már sokat próbált tenni az érdekükben. Talált is nekik helyet a város szélén ahol szociális ellátást is kaphattak volna. Ám a többség elutasította a felajánlást. Ragaszkodnak a megszokott, Erzsébet híd alatti tanyájukhoz. Itt viszont elviselhetetlen a bűz, nem növeli az ország jó hírét az a látvány ami itt fogadja az arra járókat. S az se vigasztal, hogy minden nagyváros velejárója ez a fajta utcakép, s mindenütt vannak homlessek. A civil társadalmi szervezetek véleménye szerint állampolgári jog az utcán élni. Érdemes ezt a tézist átgondolni, újra még egyszer. Teljes humanizmussal.
