Dinnye helyett tököt kaptam – bökő volt a kezében – konzorciumban válogattunk – amikor mézes késsel vájkáltak a darázsok gyürújében

A család szereti a görög dinnyét. Jómagam a sárgára utazok. Mégis mindkettőt nekem kell megvenni. Ennek az az előnye, hogy ha nem jó a dinnye én vagyok a hibás. Senki más. Mert nem kóstoltam meg, mert nem értek a kiválasztáshoz. Mert ha belülről kong és ha a vágáskor nem ad hangot nem szabad elhozni.

Igy aztán minden ilyen megbizatás egy kicsit előre sokkol. Ma például isnét a szokásos helyen , a Szilágyi melletti parkolóban kötöttem ki. Ugyanott, ahol tegnap a tököset vettem. Kényelmi szempontból, itt meg lehet állni és nem kell vele cipekedni.

Rögtön szóvátettem, hogy tegnap csúnyán pórul jártam az árujukkal. Nagyon nem hetvenkedtem, az eladó kezében böllérkés van. Finoman tudtára adtam, hogy ma egy édeset szeretnék, jó lenne visszanyerni a hiányzó tekintélyem a családban. Egyszer csak negszólalt mellettem egy fejjel magasabb szimpatikus úr, hogy ajánlatot tenne.  Vegyünk felesben egy nagyot, s helyben kóstoljuk meg.  Állt az alku, az eladó is helyeselte. Kettőt szabdaltattunk szét majd végül az első találtuk úgy ahogy elfogadhatónak. Megjegyzem minden tesztet maga az eladó is letesztelt utánunk.  Igy végül röstelltük volna ha dinnye nélkül távozunk. Vettünk, de nem valami kitörő lelkesedéssel. Tartok tőle, hogy ez még nem az igazi hazai termés. Már a horro ára miatt se hiszem, hogy magyar lenne.

Különben az igazi jó magyar dinnyét a Miskolc Mezőcsát közötti úton kinálták. Az országút mellett. Azok a horti őstermelők tavasztól szeptemberig ott tanyáztak. Megérte nekik. Egy évre való pénzt kerestek, de a külföldi termés , a szabad határok őket is padlóra vitték.

Emlékszem , hogy ilyen tájt rengeteg dinnyés cikket irtunk. Meleg uborkaszezon volt, a pártkongresszus nem üléseszett, Kádár, Brezsnyev Szocsiban, Krimben áztatta a ridiküljét, nekünk meg csak meg kellett tölteni a lapőot valamivel. Megirtam, egyes árusok kérésre se hajlandók lékelni. Akkor nég volt olyan csőszerű mintavevő kés. Ki is deritettem a nagy trükköt – az árusok mézes vizbe mártogatták a bökőt és ezzel minden kóstolásnál édes lett a mintaanyag. Ezért a darazsak ott köröztek a dinnyés standok körül.

Közben száz jó tanácsot gyüjtöttem gyüjtöttem össze, hogy milként válasszuk ki az édes gyümölcsöt. Nos ezek közül egy, egyetlen egy az igazi , s tévedhetetlen módszer, a kóstólásos. Ami persze egyenlő lehet az árusok csődjével. Azt ugyanis elárulták, hogy minden szállitmány egyharmada tök, takarmánynak se jó.