Benne vagyok az újságban – egy kis szellemidézés – jó kollégám meginterjúvolt

imageAz álmos-könyvek szerint szerkesztőnek újságban megjelenni nem sok jót jelent. S most tessék, rám pazaroltak egy  teljes, drága oldalt. Akit érdekel az interjú  az elolvashatja a szombati Északban. Az apropója, hogy immár nem is tudom hányadik könyvem jelent meg a napokban. Címe a Kastélyos álom.  Ne tessék kérni, hogy meséljem el.  Az igazság, hogy amikor mindezen túl vagyok, ha akarom ha nem el is felejtettem. Így aztán amikor a nyomdából kikerül alig várom, hogy végig olvassam. Ilyenkor ha elégedettnek tűnnék, lazán vállon veregetem magam. Hozzátéve, semmi elbizakodottság, csak kezdjed a következőt.

A felső nyitó képet kedves kollégám Kerényi László készítette az AB Ovo kiadóban. Balról dr. Bleyer Andras igazgató és jobbra Pataki Judit a szerkesztőség tulajdonosai. Középen jómagam, alkudozás közben. Kimondom, könyvet írni nem nehéz, bárki tud, aki bemagolja az ABC összes elemét. A nagy meló a kiadáshoz összekaparni a pénzt, majd kivárni, hogy a Kedves Olvasó megvegye. Most szerencsém volt. a Nemzeti Kulturális Alapon kívül számos szponzort sikerült megnyernem.

Fontos tudni, hogy ez  a bemásolt interjú valójában nem ebben a formában jelent meg az Északban. Mivel a szerzővel harminc éve barátkozunk, csak furcsa lett volna magázódni, tehát az eredetiben tegeződünk. Mint az életben is. Nehéz dolga volt , ennyi esztendő után mi újat kérdezhet rólam, amit még nem tudhat.  Végül csak összejött a mű. A kép, amin a könyveimet kártyaként mutatom nem a legelőnyösebb. A fotós mentségére szolgáljon hozott anyagból másra nem volt képes. Az életben tényleg ilyen nagyfejű lennék – nézegettem s a tükörből leellenőrizve mondom: igen.

Egy kis műhely titok. Az első felsorolásból kimaradt a Gyurcsány szabadon című könyvem. Nem azért mintha erre nem lennék büszke. Hiszen mégis csak egy miniszterelnököt sikerült szóra bírnom, nem kis kitartással. S olyanokat kérdeznem amiket kollégáim soha nem mertek volna feltenni. Ha még hivatalban van, talán én se lettem volna ennyire vakmerő. Háromnapi diskurzus után, egy kicsit elkapkodva két hét alatt megírtam, s a harmadik héten már meg is volt a Pesti bemutató. Majd ott a tévében, a nyilvánosság előtt megcsináltuk a reklámot. Kérdezték, hogy melyek a legérdekesebb részek. Azt mondtam , azok amelyeket Fleto kihúzatott a kéziratból. A Vörösmarty téren, a könyvnapon majdnem ránk borították a sátrat annyian tülekedtek a könyvért. Kikotyogom, Ferenc szorgalmasan dedikált, mellettem. Úgy mintha maga írta volna. Elég elrejtve látszik a könyvön, hogy az én művem. S később tudtomon kívül újranyomatott egy szériát. Tehát igényt tarthatnék a szerzői jogdíjra. Ezt nem ragozom tovább.

Még annyit, hogy sok más köztiszteletnek örvendő politikussal szeretnék hasonló sallangok nélküli beszélgetést, majd  könyvformába önteni. Többeket megkörnyékeztem már ez ügyben. Itt kérdezem, Önök kiről szeretnének még többet megtudni?

Ne, feledjem az első könyvbemutató jövő héten szerda este lesz a Hernádvécsei kastélyszállóban, ahol a téma megihletett. Oda várok mindenkit!