Az Észak szerkesztőségének vendége volt csütörtökön Éric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete . Mihelyst beért a szerkesztőségbe felkapta az aznapi újságot , mintha tudta volna hol is keresse és belelapozott. Mielőtt bármit mondhattunk volna átlapozta. Hogy aztán később miről is beszéltünk azt majd megtudhatjuk Szaniszló Bálint szerkesztő interjújából.
Jómagam inkább a szokásos öntömjénezést választom. Elmesélem egy nagyon régi történetemet ami szorosan kapcsolódik a francia nagykövetséghez. Szóval abban az időben amikor még a vígjátékokból, a filmvászonról ismertük ezt a távoli országot , amikor a televízióban esténként a Belphegort néztük nekem már volt egy kapcsolatom a franciákkal.
Egy este a feleségem azzal fogadott, hogy porszívózás közben megcsörrent a telefon, s tört magyarsággal engem kerestek a követségről. Nem árulták el, hogy milyen fontos diplomáciai ügyben. Csak annyit mondtak, hogy amit kértem már postázták. Magam is gondolkodóba estem, hogy miről is lehet szó. Még mentegetőznöm is kellett , hogy már nem nagyon emlékszem mi dolgom is lehetett velük. Majd csak beugrott a történet előzménye. Csak elég volt ránéznem a kamillás teával teli kancsóra, s már is kapcsoltam.
Kedves fogorvosom, Fedor József, miután kipeckelte a számat, gyorsan elmondta a szokásos aznapi vicceit.Ilyenkor élénk szemvillanásokkal kellett jeleznem, minden poén ül. Nevetnék is rajta ha tudnék. Végül, hogy széles jókedvemet lehűtse, közölte közel állok a fogínysorvadáshoz. Megjósolta, hogy hamarosan minden fogamtól elbúcsúzhatok. Kétségbeesésemben rákérdeztem, milyen gyógyszert találnék, hogy elkerüljem a bajt. Gondolkodott. S diktálta, van egy francia Kiyparon pirula amely képes megszüntetni az ínyvérzését. Tudni , kell , hogy akkoriban még nem ismertük a szömörcét, a Listerint és a ma már meglévő százféle erre a nyavalyára jó medicinát.
Francia rokonok nem lévén mindent egy lapra tettem fel. Abban az időben amikor egy nyugati követségre való belépés is némi kockázattal járt feltárcsáztam a sajtóattasét. Segítséget kértem. Jeleztem, kerül amibe kerül, de ezt a gyógyszert szeretném megvenni. S ő mint egy patikus némi utánjárással megszerezte és postázta.Próbáltam megköszönni, de a szóra se érdemes közhellyel elhárította a hálámat.
Széles mosollyal mondom, ép fogaimat a nagy Franciaországnak köszönhetem. Meg Fedor József doktor úrnak aki az eset után nem sokkal később Pestre ment praktizálni.
