Mesélnek a gépek – csütörtöki Északban – az író masinákról írok

Egyre nehezebb, s fárasztóbb közérdeklődésre számot tartó helyi témát találnom minden héten a szokásos jegyzetemhez. Ám ha már ezt a favágó szakmát választottam , mást nem tehetek mint kajtatok a kuriózumok nyomába. Aztán hol sikerül hol nem. A hét jobb híján az írógép műszerészeket pécéztem ki.  Hogy ők micsoda császárok voltak ! Igen voltak.  Na akkor erről írok a héten.

Nekem is volt a fentihez hasonló baszom nagy írógépem. Gyönyörű betűi voltak, kimondottan olyan régiesek, a múlt század elejéről. Ezekhez még speciális szalag kellett, s nehéz volt beszerezni.  Kopogásuk csengő muzsikaszerű volt.  Nagyon szerettem rajta dolgozni.

S most elárulok egy nagy titkot. Az állambiztonsági szervek szinte minden intézményi és privát írógép klaviatúra mintáját  gyűjtötték. Ahol lehetett legálisan, mondjuk a szerkesztőségből egyszerű volt átkérni mindannyiunk gépének egy-egy kéziratát. Volt pontos listájuk, hogy kinek milyen gépe van otthon házi használatra. S ha névtelen, gyalázkodó vagy  politikai uszító levelek szerzőjét kellett kinyomozni könnyű dolguk volt.  Egyszer egy kollégánk egy szerelmi háromszögben megesett szerepe révén így került bíróság elé.

Hogy, hogy van most … na majd erről is mesélek.

Az írógépekről meg a csütörtöki Északban olvashatnak még sok mindent amit most elhallgatok.