Ha valaki nem tudná ez egy hetvenes évekbeli Trabant műszerfala. Pontosan az én első kocsimé , amelynek a rendszáma IC1175 volt. Szürke színű, újszerű állapotban vettem Tiszaújvárosban. Kovács Endrétől, aki annyira vigyázott rá, hogy a garázsból ki és betolta. Ragyogó állapotban volt, de rádió nem volt benne, csak a helye. Vettem is bele rögtön egy Videotont, talán cirka 1200 forintért. Plusz a beszerelés. S ezt a műsorvevő készüléket be kellett jelentenem a postán, amiért havi 10 forintot számláztak nekem. Ilyen világ volt.
S, hogy még nagyobb luxusban legyek szereltettem bele egy üzemanyag mérő órát is. A kormánytól jobbra látható, Azt hiszem, hogy IFA vagy Barkas márkájút. Bonyolult munka volt. Götz villamossági műhelyében ismertem meg a segédet, aki később önálló iparos lett és vállalta a beszerelést. Kellett hozzá egy olyan úszó mint amilyen a WC tartályokban van, s ennek a mozgása elektronikus jelet továbbított az órához. Szenzációs volt. Ehhez persze meg kellett fúrni a motorházban terpeszkedő tankot. Akinek volt Trabantja az tudja, hogy ez milyen óriási változást jelentett a tulajdonos életében. Eldobhattam azt a műanyag pálcát amivel korábban kellett méregetnem az üzemanyag szintet. Egyébként ez a műanyag vonalzóra hajazó valami olyan volt mint amivel a pingpong háló magasságát méregettük. Még színre is egyformák voltak.
A találékony mester nem sokkal ez után egy súlyos autóbalesetet szenvedett Gyöngyösnél. Egy busz kihajtott eléje és a barátom autója szétroncsolódott. Talán három napi szenvedés után feladta egy pesti kórházban. Pedig együtt tervezgettük, hogy minden Trabantba szerelünk egy ilyen műszert. Potom nyolcvan forintért. Anyaggal együtt.
S most látom ebben a kocsiban még hőmérő is van a rádió felett. Ez nagyon kellett bele. Télen belefagytam nyáron meg lehúzott ablakoknál is megsülhettem. A lényeg, hogy naprakész voltam a Celsiuszokat illetően.
