Csuda egy történet. Szegfű Gyuri gyerekkori barátom egyszer csapott be az életben. A hatvanas évek derekán megbeszéltük, hogy találkozunk a miskolci Horváth Lajos utca sarkán. Este hatra, hogy után menjünk hajtani a Forinton. Egy órát vártam. Nem volt még mobil, hogy rácsörögjek. Hetekkel később tudtam meg, hogy barátom már a világ túlsó felén van. Veszélyes lett volna búcsúzkodni. Később se volt ajánlatos egymás iránt érdeklődni. Még a levelezés is kockázatos lett volna.
Majd csodák csodája, talán 1996 – ban, napra pontosan harminc esztendő elteltével ismét találkozhattunk a tengeren túl. Mi sem természetesebb , hogy ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Volt mit mesélni egymásnak. Gyuri barátom a gépipari technikumban végzett és a rendszerváltás óta hazajár az érettségi találkozókra. Sőt mondhatom, az ötvenedik meglepi szülinapomon átrepülte a kedvemért a fél világot. Az ilyet nehéz elfelejteni.
Gyuri ma már olyan kétlaki, nyugdíjasként megteheti, hogy ideje egy részét a szülőhazájában töltse. Nem is tudja, hogy megy vagy jön – haza. Szerencsés fickó mert felesége még jobban megszerette Magyarországot. Ő aki a világ számos nagyvárosában megfordult már esküszik rű, hogy Budapestnél gyönyörűbb nincs. Kedvünkért már megtanult magyarul. Vagy legalábbis megérti, hogy mit beszélünk.
Kedves Szegfű Gyuri barátom Isten éltessen ! Az első hetven nem volt könnyű, a második se lesz az. Mi féllábon is kibírjuk. Azt az elvesztegetett harmincat mindenképpen be kell hoznunk. Erre a legjobb tápszer a kezedben lévő szilvapárlat.
Édesanyám konyhája sajátosan ötvözi a múlt század vidéki és városi miliőjét. A sarokban megbúvó, mosogató nélküli fali csap ugyanolyan luxus, mint a vele...
Kedvencem a velős csont meleg, forró pirítóssal. Sósan. őszintén a Szindbád emlékezetes velős csontos jelenete számomra egy élmény. Sokszor már egy ilyen csont...
Hosszan tartó súlyos betegség következtében, 81 éves korában meghalt Lódi György, a Magyar Televízió korábbi szerkesztő-műsorvezetője Miskolcon. Meghalt Lódi György, az MTV Híradó...
Sajátos hierarchia alakult ki már az iskola alsó tagozatában is. A város legpatinásabb, Kossuth utcai iskolájában is, régi jó szokás szerint, a fogasok...
Nem árulok zsákbamacskát. A matek sosem volt az erősségem. Volt egy zseniális trükköm, megszereztem a számtantanárok kézikönyvét. Ebből jöttem rá, hogy nekik se...
Azokban a nyolcvanas években, amikor jó szerencsével hat-nyolc évet vártunk egy vezetékes telefonra, tőlünk nyugatra már szárnyaikat bontogatták a mobilszolgáltatók. Állítólag a...
Ilyen is régen volt. Valahányszor meghirdettük ezt a miskolci lottóházi lakást nyomban egy tucat jelentkező volt. Jelenleg viszont egyetlen komoly érdeklődő se jelentkezett....
Valahogyan már régóta nem fényezem magam eléggé. Korábban mindig beharangoztam, miről is írok majd a szokásos csütörtöki retro jegyzetemben az Északban. Például a...
Lehet tanulni a szomszédoktól. Sőt érdemes lenne mielőbb. Lehet, hogy mint érintett vehemensebben fogalmazok, de tutira igazam van. Egyszer és mindenkorra véget kellene...
Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig, így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A...
Nehéz elhinni, de Miskolc a kirakatok városa. Volt. Úgy hét közben, mint hétvégén egymást tapossuk az üzletek vitrinjei előtt. Főleg a szokásos szezonvégi...
Piroska meséli, meglepi, hogy a villamoson többen is megbámulják a kapaszkodó felé nyúló karját. Hazaérve veszi észre, hogy kikönyökölte a kefelevonat legfrissebb híreit....
A minap az egyik nagyáruház polcai között bukkantam rá a képen látható feliratra. Először, természetesen én is nevettem rajta, sőt, mivel mind élőben...