Csuda egy történet. Szegfű Gyuri gyerekkori barátom egyszer csapott be az életben. A hatvanas évek derekán megbeszéltük, hogy találkozunk a miskolci Horváth Lajos utca sarkán. Este hatra, hogy után menjünk hajtani a Forinton. Egy órát vártam. Nem volt még mobil, hogy rácsörögjek. Hetekkel később tudtam meg, hogy barátom már a világ túlsó felén van. Veszélyes lett volna búcsúzkodni. Később se volt ajánlatos egymás iránt érdeklődni. Még a levelezés is kockázatos lett volna.
Majd csodák csodája, talán 1996 – ban, napra pontosan harminc esztendő elteltével ismét találkozhattunk a tengeren túl. Mi sem természetesebb , hogy ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Volt mit mesélni egymásnak. Gyuri barátom a gépipari technikumban végzett és a rendszerváltás óta hazajár az érettségi találkozókra. Sőt mondhatom, az ötvenedik meglepi szülinapomon átrepülte a kedvemért a fél világot. Az ilyet nehéz elfelejteni.
Gyuri ma már olyan kétlaki, nyugdíjasként megteheti, hogy ideje egy részét a szülőhazájában töltse. Nem is tudja, hogy megy vagy jön – haza. Szerencsés fickó mert felesége még jobban megszerette Magyarországot. Ő aki a világ számos nagyvárosában megfordult már esküszik rű, hogy Budapestnél gyönyörűbb nincs. Kedvünkért már megtanult magyarul. Vagy legalábbis megérti, hogy mit beszélünk.
Kedves Szegfű Gyuri barátom Isten éltessen ! Az első hetven nem volt könnyű, a második se lesz az. Mi féllábon is kibírjuk. Azt az elvesztegetett harmincat mindenképpen be kell hoznunk. Erre a legjobb tápszer a kezedben lévő szilvapárlat.
Több százan kísérték utolsó útjára hétfőn délben a tegnapi napon elhunyt Zoltai Gusztávot. A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és a Magyarországi Zsidó Hitközségek...
A héten is megírtam a szokásos búsongómat. Ami a csütörtöki Északban szokott megjelenni. Nos, ebben – ennyit elárulhatok – szerepel egy gumis nyakkendő...
A miskolci villanyrendőr környéken egyetlenegy igazi grund sincs. A belvárosi gangos házak szűk udvarai teli vannak ablakokkal. Még egy jót dekázni sem lehet...
Szeretek a régmúlton búsongani. Így aztán számomra mindig felüdülést jelent ha betérek, betévedek a Miskolci Andrássy úti antikáriumba, régiségboltba. Csodálatos, amikor olyan tárgyakkal...
Júliusban elsősorban a család kedvééért nyaralni mentünk. Rokonokkal, jó barátokkal évekig csak Olaszországba indultunk. Úgy gondoltam a tengerparti fövenyen, a napágyban majd kiszellőzik...
Újszerű kezdeményezésként alakítottuk meg a most megnyílt Miskolci Zsidó Múzeum baráti körét. Jó ideig töprengtünk mi lenne az a téma, amely mindannyiinkat érdeklődésre...
Hogy is tudnék megállás nélkül elgurulni a Győri kapui Zólyomi Péter régiségboltja előtt, amikor tudom, itt mindig számíthatok valami újdonságra meglepetésre. Itt minden...
Miskolc első ezer apró cikk üzlete a Széchenyi út páros oldalán nyílt meg a mostani Géniusz könyváruházzal szemben. Szomszédja lehetett a Malév iroda...
Pasarét alsó, Szilágyi fasor és egy eltévelygő völgybe csörömpölő nyitott villamos. Nem messze járunk a Moszkva tértől és megállónként egyre nagyobb a gazdagság....
Anyai nagyszüleimről egy aprócska, megsárgult fotó sem maradt. Mindenük odaveszett a háborúban, így aztán drága édesanyám szóban próbálta megeleveníteni arcvonásaikat. Nővérével egy...
A Munkácsytól a Szemeréig girbegurba macskaköves volt az Arany János utca. A villamosközlekedési vállalat otromba, ablaktalan trafóházával csaknem szemközt volt a...
Ni, csak, mit látok. A képen dr. Tepper Gábor miskolci születésű orvosprofesszor, aki az elmúlt napokban több hazai egyetem meghívására tartott prezentációt a...
Elkényeztetett egyke voltam. Drága édesanyám bármilyen korán ment munkába, kikészítette nekem a fölösen pillés, bögrés kakaót és a vajjal megkent kifliket. Mai szemmel,...