Csuda egy történet. Szegfű Gyuri gyerekkori barátom egyszer csapott be az életben. A hatvanas évek derekán megbeszéltük, hogy találkozunk a miskolci Horváth Lajos utca sarkán. Este hatra, hogy után menjünk hajtani a Forinton. Egy órát vártam. Nem volt még mobil, hogy rácsörögjek. Hetekkel később tudtam meg, hogy barátom már a világ túlsó felén van. Veszélyes lett volna búcsúzkodni. Később se volt ajánlatos egymás iránt érdeklődni. Még a levelezés is kockázatos lett volna.
Majd csodák csodája, talán 1996 – ban, napra pontosan harminc esztendő elteltével ismét találkozhattunk a tengeren túl. Mi sem természetesebb , hogy ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Volt mit mesélni egymásnak. Gyuri barátom a gépipari technikumban végzett és a rendszerváltás óta hazajár az érettségi találkozókra. Sőt mondhatom, az ötvenedik meglepi szülinapomon átrepülte a kedvemért a fél világot. Az ilyet nehéz elfelejteni.
Gyuri ma már olyan kétlaki, nyugdíjasként megteheti, hogy ideje egy részét a szülőhazájában töltse. Nem is tudja, hogy megy vagy jön – haza. Szerencsés fickó mert felesége még jobban megszerette Magyarországot. Ő aki a világ számos nagyvárosában megfordult már esküszik rű, hogy Budapestnél gyönyörűbb nincs. Kedvünkért már megtanult magyarul. Vagy legalábbis megérti, hogy mit beszélünk.
Kedves Szegfű Gyuri barátom Isten éltessen ! Az első hetven nem volt könnyű, a második se lesz az. Mi féllábon is kibírjuk. Azt az elvesztegetett harmincat mindenképpen be kell hoznunk. Erre a legjobb tápszer a kezedben lévő szilvapárlat.
Egy apró kis dohánybolt, közel a Villanyrendőrhöz, a Kazinczy utca 2. szám alatt. Sosem festett, szegényes, boltíves, kuckószerű boltocska, Czeizler Katalin hadirokkant trafikja....
Köszöntjük a nőket! Az édesanyánkat , a lányainkat és az összes hölgyismerőseinket. Érdekes, hogy annak idején, kihangsúlyoztuk, éljen a nemzetközi nőnap. Majd rendszerváltás...
Nagy konyhánk örökös darabja a mindenkit túlélő szálkás, fekete, vizeslóca. Rajta egy mázos vödör és egy horpadozó füles kanna. Mellette árválkodott egy puritán...
Ilyen egy hazatérés az egykori Diósgyőri Vasas Művelődési Központba! A 2015 óta mintegy félszáz Poptörténeti Pontot létrehozó Beatkorszak Projekt, az egykori művelődési központ...
Aláírásgyűjtés a Kötelező Betelepítési Kvóta Ellen! Megyénkben az alábbi helyszíneken Ön is csatlakozhat a petíciót aláírókhoz! november 24-26. Település Pontos helyszín Mely...
Újszerű kezdeményezésként alakítottuk meg a most megnyílt Miskolci Zsidó Múzeum baráti körét. Jó ideig töprengtünk mi lenne az a téma, amely mindannyiinkat érdeklődésre...
Idén nyáron hunyt el Kővári Istvánné Páva Mária aki több vidéki színházban játszott és sok magyar filmben is szerepet kapott. Férje mellett nyugszik...
Drága Édesanyám csaknem negyvenötesztendősen , Édesapám halála után került a miskolci István malomba. Előtte nem dolgozott, Bobcsák Istvánnéval a laborban kaptak helyet. Ez...
Eluralkodik a politikai bizonytalanság a kilencvenes évek elején. A rendőrségtől ezrével mennek nyugdíjba alig ötvenesztendős, rutinos rendőrök. Annyi idejük se marad, hogy megosszák...
Rezső bácsi kitárazza a TT pisztolyát. Biztonságképpen kétszer is ránt egyet, a ravaszon majd kezembe vehetem a revolvert. Alig hét esztendősen. Egész este...
A napokban egy csodálatos időutazáson vettem részt. Elsők között olvashattam el első főnököm Mókuskerék című memoár könyvét. Tény, hogy elfogult vagyok, hiszen a...
Édesapám korai halála miatt ketten maradunk a pontosan 131 négyzetméteres belvárosi lakásunkban. Gangszomszédunk rögtön szemet vet a tágas nagykonyhánkra. Szerinte egy apró falbontással...
Az én kisfalum a villanyrendőr környéke volt. Miskolc szíve, ütőere, ahol a városi élet pulzált. Találkozzunk a sarkon! Kinek jutott volna eszébe erre...
Még bakelit lemezeim is vannak Lajcsitól. Kifinomult zenei ízlésem van, már akkor vettem a kazettáit amikor még a Zsarnain árulták. Tetszik tudni, azt...
Az alábbi cikket én írtam. Akkor nem tudhattam, hogy eltünik a szentháromság tér legfiatalabb épülete. A fa Lenin domborművel és a valamikor lerókázott...