Csuda egy történet. Szegfű Gyuri gyerekkori barátom egyszer csapott be az életben. A hatvanas évek derekán megbeszéltük, hogy találkozunk a miskolci Horváth Lajos utca sarkán. Este hatra, hogy után menjünk hajtani a Forinton. Egy órát vártam. Nem volt még mobil, hogy rácsörögjek. Hetekkel később tudtam meg, hogy barátom már a világ túlsó felén van. Veszélyes lett volna búcsúzkodni. Később se volt ajánlatos egymás iránt érdeklődni. Még a levelezés is kockázatos lett volna.
Majd csodák csodája, talán 1996 – ban, napra pontosan harminc esztendő elteltével ismét találkozhattunk a tengeren túl. Mi sem természetesebb , hogy ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Volt mit mesélni egymásnak. Gyuri barátom a gépipari technikumban végzett és a rendszerváltás óta hazajár az érettségi találkozókra. Sőt mondhatom, az ötvenedik meglepi szülinapomon átrepülte a kedvemért a fél világot. Az ilyet nehéz elfelejteni.
Gyuri ma már olyan kétlaki, nyugdíjasként megteheti, hogy ideje egy részét a szülőhazájában töltse. Nem is tudja, hogy megy vagy jön – haza. Szerencsés fickó mert felesége még jobban megszerette Magyarországot. Ő aki a világ számos nagyvárosában megfordult már esküszik rű, hogy Budapestnél gyönyörűbb nincs. Kedvünkért már megtanult magyarul. Vagy legalábbis megérti, hogy mit beszélünk.
Kedves Szegfű Gyuri barátom Isten éltessen ! Az első hetven nem volt könnyű, a második se lesz az. Mi féllábon is kibírjuk. Azt az elvesztegetett harmincat mindenképpen be kell hoznunk. Erre a legjobb tápszer a kezedben lévő szilvapárlat.
Kéményseprőt látok, szerencsét találok. Korán belém vésődik ez a babona. Tudom a rítust, megragadom a gombomat, és nem engedem el mindaddig, amíg nem...
c Hogy ez nem jutott eszembe hamarabb. Meghívtam a Vágatlanba – dr. Hevesi Attila osztályfőnökömet, Miskolc díszpolgárát, hogy dumcsizzunk egy jót. Sikerült. Mi...
Kevesen tudják, hogy a Miskolci Kazinczy Ferenc utcai zsinagóga udvarán van egy első világháborús emlékmű. Ezen részben sikerült megörökíteni a csatában elesett zsidó...
Micsoda biznisz volt a bontott tégla. Emlékszem amikor a belvárosi családi házakat bontották, folytak kisajátítások, s az ezzel kapcsolatok bírósági perek a roma...
Mi, miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a...
Döntse el Ön, ki legyen az Év embere! Az Észak-Magyarország és a boon.hu különös figyelmet fordít arra, hogy beszámoljon a kiemelkedő teljesítményt nyújtó,...
Haladni kell a korral, az idővel, le ne maradjak. Ez a kihívásféle lényege, ahogy látom, minél fiatalabb képeket posztolni magunkról. Mondjuk nekem van...
Valamikor régen imádtam fotózni. Jobban mint mostanában. Amikor a fényképezés még nem volt ilyen egyszerű mint mostanában. Ma már mindenki kattintgat a mobiljával...
A hallgatóság , az ünneplők könnyes szemmel, meghatottan hallgatták Varga Andrea önkormányzati képviselő megemlékezését. A jelenlévők kérésére közzéteszem a beszédét. Ez tulajdonképpen a...
Vendégeimet kalauzolom. Olyan pávatáncosan. Ide-oda csalinkázunk, terelem a figyelmüket, nézzék, amit majd én mutatok. Messziről jöttek, nem sokáig maradnak Miskolcon. Igyekszem, csak olyan...