Kikotyogom – Csala László megírta a Mókuskerék című memoárját – volt egy közös esténk a Junóban – a művésznő bevágta a hisztit
Csala László
Csala László
Csala László

A napokban egy csodálatos időutazáson vettem részt. Elsők között olvashattam el első főnököm Mókuskerék című memoár könyvét. Tény, hogy elfogult vagyok, hiszen a mű negyedrésze engem is érint. S a szereplők felerészben nekem is ismerős kortársaim vagy azok voltak.

Laci bácsi érzékletes szemléltet egy olyan világot amelyet tetszett nem tettszett átéltünk.  Muszájból.  Kalandvágyból – ahogy mondják – itthon maradtunk. Laci bá tisztes korban van.  Mostanában gyakran  beszélünk, Ő az ország másik sarkában él, s ahogyan kiérzem máig nosztalgiával  Miskolc iránt. Nem is csoda élete nagy részét, alkotó sikereit csak itt aratta le. Mint a feldobott kő, mindig itt kötött ki.

A cél, hogy ezt a könyvet megjelentessük. Hogy még mindenki elolvashassa még élnek a negatív és a pozitív szereplői. Nekem nagyon tetszik, ahogy a maga a szerző önmagáról is képes tárgyilagos véleményt alkotni.  Összerakja, hibáit tévedéseit és mindenkiben képes megtalálni azt a jót , azt a keveset is ami benne van.

Magam is ott vagyok . Névvel. Nem a legjobb színben. Bár már régen megbeszéltük, amit leírt tök igaz. Az úgy volt, ahogy ő emlékezik. Röstellem, hogy amikor a Déli Hírlap alapításának 25. évfordulóját ünnepeltük a lap alapítóját, volt főszerkesztőjét elsúnnyogtuk. Elsúnyogtam. Csúnya volt. A szőr is feláll a hátamon amikor ezt rám olvassa a könyvében. Visszacsinálni nem lehet azt estét, ott a Junó szálló báltermében.  Semmi nem szól a mentségemre.  Még az se, hogy akkor este volt egy apró grimbusz.

Bár nem én voltam a technikai szervező, Szulák Andrea a negyedik száma után lerohant. Hol a gázsi – követelte.  Hiába mondogattam, hogy mi a megbeszélt módon utalással fizetünk a művésznő csak kitört. Bevágta a hisztit, ha most azonnal nem kapja meg a pénzt beígérte itt botrány lesz.  Majd elviharzott. Én utána. Próbáltam csitítani. Végül  Szalai Péter barátom a Westel akkori igazgatója megnyugtatta – közölte másnap reggelre házhoz viszi neki a tiszteletdíját. Nem is tudtam, hogy ezek után kit irigyeljek jobban. A lényeg, hogy ebből az estéből végül is ez volt a legemlékezetesebb. Számomra.

A könyv olvasmányos, remélem mihamarabb mindenki bele lapozhat. Egyéb alternatív kiadók jelentkezését is várom.